Szeretet generációkon át

Beszámoló a marosvásárhelyi anya-lánya hétvégéről

1
446

Isten ajándékba adta, ránk bízta gyermekeinket, mi pedig az Ő kegyelmében bízva igyekszünk jó szülők lenni. Az előttünk járó generációk tapasztalatát, hitét, örömét-bánatát saját tapasztalatainkkal ötvözve adjuk tovább gyermekeinknek. Lányaink nővé válásában is nagy szerepet játszunk, ezért igen fontos a köztünk levő kapcsolat.

Ennek a kapcsolatnak az építése volt annak a marosvásárhelyi programnak a célja, amit Bakó Marika lelkigondozó vezetésével hirdetett meg a Családpasztorációs Központ, s amit a vírushelyzet kapcsán sok vívódás és szabályokhoz, új helyzethez való alkalmazkodás mellett egy kis csoporttal lehetett megtartani. A plébánia Jakab Antal Tanulmányi központja tágas teret biztosított nemcsak a közös beszélgetéseknek, a páros munkának, mozgásnak, hanem a távolságtartás szabályai mellett is megtartható csoportos beszélgetésnek és közös imának is.

A felvezetők a következő témákról szóltak: miként kezeljük saját viszonyulásunkat és gondolatainkat, hogy lányainknak küldött tudatos és öntudatlan üzeneteink tiszták és következetesek maradjanak; mennyire tudatosultak és hogyan adjuk át saját gyermekeinknek azokat az értékeket, modelleket, amiket szülőként mi is hozunk a saját gyermekkorunkból, családunkból; hogyan befolyásolják lányaink nővé válását, párválasztását, jövendő anyaságát a mi saját nőiességünk megélése, véleményünk a lányaink környezetében levő fiúkról, a férjünkhöz és a férfiakhoz való viszonyulásunk; a szeretet családunkra jellemző kifejeződési formái vagy annak hiányosságai; a különböző életszakaszokban hogyan alapozódik meg az Isten-kapcsolat.

Családfát rajzolva fedezték fel a szeretet és hit áramlását, a kapcsolatok összetettségét, a női jellemzők kibontakozását, mozgással és Oh-kártyák segítségével mutatták be kölcsönösen egymásnak – anyák és lányok – életük fontosabb eseményeit bensőséges beszélgetésben és a közösségben is. A lányok egy reggeli „családi jelenetet” játszottak el, tükröt tartva szülőknek és önmaguknak, de volt sok jó beszélgetés, meghitt összeborulás, mély ima a zsoltárokkal, levél a „jövőből”, hálaadás egymásért és egymás megáldása.

Egyik részt vevő lány visszajelzése: „Örvendek, hogy ezt az időt édes-anyámmal tölthettem és új embereket ismerhettem meg. A kedvencem az volt, amikor az anyukádról kellett beszélni és persze a dramatizálás. Érdekesek voltak a témák és a feladatok.” Egy anya pedig így összegezte a hétvégét: „Számomra kikapcsolódás, felszabadulás volt. Minden egyes téma magával ragadott és jó volt kipróbálni, felmérni, meglépni saját korlátaimat. Jó volt a lányomnak a szemébe nézni, mesélni neki, megosztani tapasztalatokat, áldást mondani rá.”