EVANGÉLIUM
Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz:
Ne gondoljátok, hogy azért jöttem a földre, hogy békét hozzak! Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam a fiút apjával, a leányt anyjával és a menyet anyósával. Saját háza népe lesz az ember ellensége.
Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám. Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám. Aki nem veszi föl keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti azt; de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt.
Aki titeket befogad, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz ember, az az igaznak jutalmában részesül. Aki pedig csak egy pohár friss vizet is ad inni egynek a legkisebbek közül, mert az az én tanítványom – bizony, mondom nektek: nem marad el a jutalma.
Amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványa oktatását, továbbindult, hogy tanítson, és hirdesse Isten országának örömhírét a környékbeli városokban. (Mt 10,34-11,1)
Jó magasra tette Jézus a tanítványság mércéjét – mondhatnánk. Ha ilyen magasak a jézusi iskola feltételei, akkor ki juthat át majd a „vizsgán”? Mielőtt azonban gyarlóságaink tudatában megijednénk e jézusi feltételektől, addig a Mester máris elárulja a „vizsga-kérdés” nyitját. Ez pedig „egy pohár friss víz”. Ha csak ennyit is nyújtunk önzetlen szeretetből felebarátainknak, felismerve bennük Mesterünk arcát, nem marad el a jutalmunk!
Táncos Levente-György dicsőszentmártoni plébános
