EVANGÉLIUM
Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, és közben színleg nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk.”
Ezután leült szemben a templompersellyel, és figyelte, hogy a nép hogyan dobja a pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De egy szegény özvegyasszony is odajött, és csak két fillért dobott be.
Erre Jézus magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, amije csak volt, egész vagyonát.” (Mk 12,38-44)
Álarcainkat gyakran magunkon felejtjük még akkor is, amikor a szeretetet gyakoroljuk. Pedig a szeretet törvénye az alázat, az egyszerűség, az átláthatóság. Isten nem kedveli a sok színben csillogó „kaméleonokat”. Azokat kedveli, akik létük egyszerűségében mindent rá mernek bízni. Mert tőle csak azt kapjuk vissza, amit szegénységünkből neki odaajándékozunk!
Táncos Levente-György dicsőszentmártoni plébános