Ma negyven éve fogadta el II. János Pál pápa Márton Áron püspök lemondását -VIDEÓVAL

0
2017
Márton Áron és Jakab Antal • Fotó: GYÉL

1980. április 2. – fontos dátum az akkori gyulafehérvári püspökség (ma érsekség) életében, ugyanis ekkor fogadta el a szentatya Isten szolgája Márton Áron püspök lemondását. Ekkortól vette át megyés püspökként az egyházmegye kormányzását az addigi segédpüspök, Jakab Antal. 

Cikkünk végén videót láthatnak, részletet A Hegy – mozaikképek Márton Áron életéből című DVD-ről.

A már hatodik alkalommal benyújtott felmondásának elfogadásáról Márton Áront II. János Pál pápa 1980. március 29-én kelt táviratában értesítette. Ebben a táviratban nevezte őt II. János Pál pápa az Úr becsületes szolgájának (latinul Integerrimus Domini famulus). A táviratot az akkori szokással ellentétben nem a bíboros államtitkár, hanem személyesen a pápa írta alá. Az Egyházi Törvénykönyv előírása szerint Márton Áron püspök is, amikor betöltötte életének hetvenötödik évét, 1971-ben benyújtotta lemondását.  Ezt követően Márton Áron még négyszer kérte az egyházmegye kormányzása alóli felmentését. A Szentszék viszont nem fogadta el addig a lemondását, ugyanis Jakab Antal segédpüspök minden esetben külön táviratot küldött a Szentszéknek, kérve, hogy ne fogadják el Márton Áron lemondását, tekintélyére, nevére ugyanis szükség van az állami ügyek intézésekor.

Az alábbiakban Márton Áronnak 1955-ben kelt körleveléből olvashatnak egy részletet. Az itt közölt körlevelet Márton Áron azt követően írta meg, hogy a börtönből kiszabadulva újra átvette a gyulafehérvári egyházmegye irányítását. Márton Áronnak a szabadulása után kelt körlevele ma reményre bíztat, és arra ösztönöz, hogy a járvány megkövetelte vesztegzárból kiszabadulva mi is reménnyel, lélekben megújulva térjünk vissza mindennapi teendőinkhez.

Márton Áron

KÖRLEVÉL A SZABADULÁS UTÁN
(részlet)

Isten úgy akarta, hogy egyházmegyémbe visszatérjek, és annak vezetését újból személyesen kézbe vegyem. Boldog alkalom ez nekem, mert megint Tisztelendő Testvéreim és kedves Híveim között lehetek, és hirdethetem Jézus Krisztus evangéliumát ezen a helyen, ahová az Ő földi helytartója a római pápa állított. Térdenállva köszönöm Istennek a meg nem érdemelt kegyelmet, és a Boldogságos Szent Szűz anyai közbenjárásával azt a további kegyelmet kérem, pótolja ki gyöngeségemet, hogy alkalmas eszköze legyek utolsó leheletemig.

Távollétem alatt mindig éreztem, hogy Tisztelendő Testvéreim együttéreznek velem, gondolnak reám, imádkoznak érettem. Köszönöm a jóságukat. És köszönöm a hűségüket és munkájukat. Kinek-kinek a hűség és igazság mértéke szerint. Imájukat imádsággal viszonoztam. Felajánlottam az egymásra következő napokat, hónapokat, s majd az egymásra következő éveket minden rakományukkal Istennek, azzal a kéréssel, hogy egyszülött Szent Fiának, Jézus Krisztusnak az érdemeiért az én értéktelen ajándékomat fogadja érték gyanánt, és áldja meg Paptestvéreimet és Híveimet, akik otthon vagy bárhol máshol a mindennapok visszatérő feladataival küzdenek.

Az örömtől meghatottan vettem tudomásul Tisztelendő Testvéreim hűségét, buzgóságát, kitartását, de nem hallgathatom el, hogy az örömbe fájdalom vegyül.

Egyik fájdalmam, hogy templomok állnak némán mert nincs pap, aki kinyissa, és a híveket meghívja a legszentebb áldozatra. Az egyházmegye szórványvidékén száz és száz katolikus család lelki gondozás nélkül tengődik, kitéve a lelki elszáradás és az elkallódás veszélyének. És más helyen is: felnőttek és ifjak lelki vezetés nélkül tanácstalanul bolyonganak; gyermekek csapatai nőnek fel vallási tudatlanságban, hitoktatás és a kegyelem tápláléka nélkül; bűnösök éveken át görnyedten hordozzák lelkük terhét; haldoklók a nagy út előtt az életszámadás aggodalmában hiába várják az Úr Jézus utolsó látogatását, mert… mert: vagy nincs pap, aki Jézus Krisztus evangéliumát hirdesse és kegyelmeit kiossza, felnőtteknek, ifjaknak, gyermekeknek, bűnösöknek, betegeknek. Vagy: van pap, de elveszítette a hívek bizalmát.

(…) A lelkipásztori munka jelenvaló két nagy akadályát: a bizalmatlanságot és a paphiányt ki kell küszöbölnünk bármilyen egyéni áldozat árán. Ennek érdekében minden Tisztelendő Testvéremhez fordulok, és mindenkitől fegyelmet és munkát kérek. Fegyelmet, melyet nem kell kikényszeríteni, mely önmagától létrejön, és működik az önfegyelem alapján. Mint a sacra hierarchia tagjai Jézus Krisztus Anyaszentegyházának élcsapatába tartozunk. Vállaljuk a fegyelmét büszke öntudattal. (…) És munkát kérek. Munkát Tisztelendő Testvéreimtől, akiknek hatalom adatott, és kületésük van a lelkek gondozására. Isten a lelkek vetésére megérlelte. Eláradt a bűn, de túláradt a kegyelem. Rajtunk múlik, hogy a kegyelmi időt felhasználjuk, és az érett vetést Isten csűrébe gyűjtsük. Az aratás sok, a munkás azonban kevés, a soraink fájdalmas nagy mértékben megritkultak. Vállaljon tehát munkát mindenikünk erején felül. A lanyhák is lendüljenek munkára, a buzgók pedig legyenek még buzgóbbak, hogy a kivételesen szép feladatot elvégezzük Isten akarata szerint. De meghívom erre a munkára segítségül a jámbor lelkeket is, akiket a magasabbrendű természetfeletti élet láza hevít. Ajánlják fel Istennek az életüket áldozatul. Törjenek a lelkiélet csúcsai felé, Isten érezhető közelébe, az Istennel való misztikus egyesülésre, hogy kiengeszteljék és meghódítsák a megbántott Istent. A lelki élet eszközeivel: az elmélkedéssel, az erények hősi gyakorlásával, imával és böjttel, önmegtagadással és a felebaráti szeretet csodáival; mint a kereszt szerelmesei: némán, csendben, ismeretlenül ostromolják az eget, hogy kiesdjék a bűnösök számára a megtérés kegyelmét, a szükséges égi segítséget pedig azok számára, akik az Úr szőlőjében viselik a napok hevét, terhét. A világnak szentekre van szüksége. Legyenek szentek, hogy Isten megszentelje a lelkeket, munkánkat, minket.

Gyulafehérvár, 1955. Gyümölcsoltó Boldogasszony napján

Részlet A Hegy – mozaikképek Márton Áron életéből című DVD-ről. Összeállította: Nagy Zoltán

MEGOSZTÁS