2020. február 14., péntek

0
201

EVANGÉLIUM

Ezután ismét elhagyta Tírusz vidékét, és Szidónon át a Galileai-tóhoz ment, Dekapolisz határába. Itt eléje hoztak egy dadogva beszélő süketet, és kérték, tegye rá a kezét. Különhívta a tömegből, fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét, föltekintett az égre, fohászkodott és szólt: „Effata, azaz nyílj meg!” Azon nyomban meg is oldódott a nyelve és érthetően beszélt. Megparancsolta nekik, hogy a dologról ne szóljanak senkinek. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, s hangoztatták: „Csupa jót tett, a süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak beszélőképességüket.” (Mk 7,31-37 )

Jézus Krisztustól ma is tanulhatok: emberséget, együttérző szívet. Meglep és erőt ad az Ő gyengédsége a süketnéma iránt. Nem tovább megy, hanem „félrehívta” és „megérintette”. Olyan sokszor vagyunk nem csak fizikailag, hanem lelkileg is dadogók, süketnémák. Szükségünk van a fellélegzésre, az újrakezdésre, és ebben Jézus Krisztus segíteni akar! Nyitott a szívem a megnyílásra? Esdem, kérem, bárcsak részem lenne az igazi Isten-adta nyitottságban!

Csíki Szabolcs csíkdelnei plébános, székelyföldi ifjúsági lelkész

MEGOSZTÁS