2019. október 17., csütörtök

0
119

EVANGÉLIUM

Jézus egy lakomán így korholta a farizeusokat:
„Jaj, nektek, akik síremléket építetek azoknak a prófétáknak, akiket a ti atyáitok megöltek! Ezzel is csak azt igazoljátok, hogy helyeslitek atyáitok cselekedeteit, és egyetértetek velük: azok megölték őket, ti meg sírt készítetek nekik. Nem hiába mondja Isten bölcsessége: Prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk. Némelyeket közülük megölnek, másokat üldözni fognak. E nemzedéknek számot kell adnia minden próféta véréről, amelyet kiontottak a világ kezdetétől, Ábel vérétől egészen Zakariás véréig, akit az oltár és a templomépület között megöltek. Igenis, mondom nektek: felelősségre vonják mindezért ezt a nemzedéket. Jaj, nektek, törvénytudók! Lefoglaltátok a tudás kulcsát. Magatok nem mentetek be vele, az odaigyekvőket pedig megakadályozzátok.” Amikor ezeket elmondta nekik, az írástudók és a farizeusok nagy felháborodásukban különféle kérdésekkel kezdték faggatni. Azon fondorkodtak, hogy rajtakapják valami olyan kijelentésén, amellyel vádolhatják.
(Lk 11,47-54)

Amikor Jézus ilyen keményen szól a farizeusokhoz és törvénytudókhoz, Isten országát védelmezi. Ő nagyon jól tudja, milyen lendülete és hatalma van azoknak az erőknek, akik meg akarják akadályozni Isten országának épülését, növekedését. Bennünket is rá akar ébreszteni arra, hogy vegyük észre, mi az ami lelkünkben gátolja az evangélium lendületét, átalakító hatását. Tettekre késztet, mert tudja, amit mi nem teszünk meg, mások nem tehetik meg helyettünk.

Barta Barnabás plébános

MEGOSZTÁS

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here