A katona Márton Áron nyomdokain

2
452
Fotók: Kovács Gergely, Lakatos Lehel, Gianfranco Simonit, Papp Tamás, Nagyhaborublog.hu

A Székelyudvarhelyről 1914. augusztus 6-án induló, 82-es székely bakákat frontra szállító első vonatot továbbiak követték a nagy háború alatt. Innen indult 1915 őszén az a szerelvény is, amellyel a 19 éves Márton Áron 1915 októberében megérkezett a doberdói harctérre. Magyarországi és erdélyi katolikus, református, unitárius zarándokok látogatták meg márciusban a helyet, ahol a katona Márton Áron harcolt a hazájáért.

Több, mint nyolc hónapon át védte Doberdónál a monarchia határát egészen 1916. július 19-ig, amikor meglőtték. A katona Márton Áron nyomdokain járva Székelyudvarhelyről indult idén március 14-én, csütörtökön reggel az az autóbusz, amely Mons. Kovács Gergely posztulátor és Ferencz Kornélia, az Erdélyi Mária Rádió csíksomlyói stúdiójának munkatársa szervezésében immár negyedik alkalommal vitt zarándokcsoportot az egykori doberdói harctérre. A zömében székelyföldi csoport útközben nagyváradi, Esztergom-budapesti, Kalocsa-kecskeméti és váci egyházmegyés zarándokokkal egészült ki. Az összesen 21 településről érkezett zarándok közt unitárius és református is volt – számol be az eseményről a gyulafehérvári főegyházmegye hírportálja.

Nagyapa sírjánál…

Az első nap végén a zarándokcsoport a félúton található máriabesnyői lelkigyakorlatos házban pihent meg, hogy a zarándoklat második napjának estéjére megérkezzen a doberdói fennsíkhoz, esti ráhangolódás után. Útközben, kétszer is megnézték a magyar Honvédelmi Minisztérium megbízásából a nagy háború isonzói csatáit feldolgozó Tizenkét pokol című, 2017-ben készült filmet. Március 16-án, szombat reggel Gianfranco Simonit, a Karszti Barlangász Csoport elnökének idegenvezetésével ismerkedtek meg a nagy háború emlékhelyeivel. Első színhely a foglianoi katonai temető volt, ahol 14.550 osztrák-magyar katona nyugszik. Földi maradványaikat az elhagyott környékbeli katonai temetőkből helyezték át ide. Ferenc pápa 2014. szeptember 13-án kíséret nélkül, egyedül látogatta meg a temetőt és mintegy tíz percig imádkozott az egykori olasz frontvonalon elesett osztrák és magyar katonák sírjainál, majd virágcsokrot helyezett el a temetőben.

Kovács Gergely pápai káplán elszavalta Reményik Sándor Glória című versét, közösen imádkoztak, énekeltek a zarándokok, majd koszorút helyeztek el a kopjafánál. Az első doberdói Márton Áron-zarándoklat alkalmával, a név szerint ismert és itt eltemetett katonák között egy csíkpálfalvi zarándok rátalált nagyapjának, Szabó Ferencnek a sírjára, akiről csak annyit tudott, hogy az Isonzónál esett el.

A zarándokok a redipugliai Sacrariót, azaz Olaszország legnagyobb katonai emlékművét is megtekintették, több mint harmincezer, név szerint ismert és több mint hatvanezer ismeretlen katona nyughelyét. Az 1938-ban Mussolini jelenlétében felavatott monumentális emlékmű hatalmas hadsereget szimbolizál, amely holtában is kész harcba indulni. A Dolina dei bersaglierinél viszont már testközelbe kerültek a látogatók az egykori harctérrel, a lövészárkokkal és dolinákkal. A tartalmas délelőtt után ebédjüket Gradisca d’Isonzo-ban, a hangulatos Piccola Vienna étteremben fogyasztották, nem véletlenül: a tulajdonos felesége, Éva, nagyváradi. Férjével együtt tagjai egy egyesületnek, amely szívügyének tekinti a nagy háborús emlékhelyek ápolását.

Testvérré lettek a halálban

A továbbiakban a korábbi zarándoklatokon is rendelkezésre álló Fabio Denitto kiváló idegenvezetésével a doberdói fennsík legmagasabb pontja következett, a Monte San Michele (Szent Mihály hegy). A fennsík védelmének kulcsát jelentette négyes csúcsa által (legmagasabb pontja 275 méter), melyet kisebb megszakítással, folyamatosan magyar ezredek védelmezték. A hegy tövében hajtott végre a Monarchia első ízben gáztámadást, amelynek legalább 5.500 olasz áldozata volt. Mára már mindent dús növényzet borít ott is.

A 3-as orom (Cima 3) ma fontos magyar emlékhely. Ott található az olaszok által a 6. isonzói csatát követően emelt emlékmű, tisztelegve az előző hat csata olasz és magyar áldozatainak emléke előtt: Su queste cime italiani e ungheresi combattendo da prodi si affratellarono nella morte. Luglio MCMXV – Agosto MCMXVI, azaz Ezeken az ormokon olaszok és magyarok hősként harcolva testvérré lettek a halálban. 1915. július – 1916. augusztus. Az emlékmű közelében 2016-ban magyar-olasz kétnyelvű emléktáblát helyezett el a magyar Honvédelmi Minisztérium a következő felirattal: „Tisztelet azoknak az olasz és magyar hősöknek, akik ezen a fennsíkon ontották vérüket hazájukért. Hősies helytállásuk legyen üzenet a jelenlegi nemzedék számára”.

A nap utolsó állomása a Monte San Michele déli lejtőin, a Doberdóhoz tartozó Visintini volt, ahol a magyar kápolna található. A település határában a háború során ideiglenes osztrák-magyar hadi temető létesült, közelében a magyar csapatok kápolnaépítésébe fogtak, ám befejezni már nem tudták. Az épületet közel 75 évig csűrnek és istállónak használták, mígnem 1992-ben a goriziai Isonzó Barátai Társaság (Associazione Amici dell’Isonzo) kezdeményezésére megszervezték a teljes restaurálást. Megáldására 2009. május 29-én, ökumenikus szertartás keretében került sor. A kápolna előtt közös imádság és ének kíséretében gyújtottak gyertyát a zarándokok. Este szentmise keretében imádkoztak a háborúban elesettekért.

Az erőszakmentesség apostola

Március 17-én vasárnap felkeresték a nagy háború további emlékhelyeit, több helyen is láthatták az egykori lövészárok-vonalat, amely néhol alig 1-2 méternyire húzódik az út mentén. Megálltak a vörös ördögökként elhíresült, a székely gyalogezred vitézségéhez hasonló bátorsággal küzdő szárd egység, az olasz haderő legkitüntetettebb Brigata Sassari, majd a temesvári 61. gyalogezred emlékművénél is. Az emlékmű mellé 2014-ben kihelyezett négynyelvű (olasz, magyar, angol és szlovén) információs táblán feltüntették, hogy a 61. gyalogezredben harcolt Doberdónál nyolc hónapon át, és itt sebesült meg 1916. július 19-én Márton Áron, Erdély későbbi híres püspöke.

San Martino del Carso arra a helyre is ellátogattak, ahol annak idején, vízvezeték hiányában, az esővizet összegyűjtő ciszterna állott. Nagy valószínűséggel többször jöhetett ide Márton Áron is vízért, sőt minden bizonnyal őmaga is részese lehetett annak az 1915. november 22-i „csodálatos hősiességgel véghezvitt, nagy eredményű” ellentámadásnak, amelyről még a Sajtóhadiszállás hivatalos jelentése, az úgynevezett Hőfer-jelentés is elismeréssel számolt be három nappal később: „A 61. ezred leküzdhetetlen erővel tartotta állását.”

A békéért mindig dolgozni kell

Levéltári források és korabeli térképek alapján a frontvonal 18. védelmi szakaszában található lövészárkokban harcolt leghosszabb ideig Márton Áron. A frontnak különösen nehéz része volt, mert a 20. szakasznál éles kanyart vett a lövészárok, és ezek a szakaszok így nemcsak szemből, hanem oldalról – és részben hátulról – is ki voltak téve az ellenség támadó erejének. Azokhoz a lövészárkokhoz nyúlnak vissza azoknak a gondolatoknak és szentbeszédeknek a hajszálgyökerei, amelyekben Márton Áron püspökként fel-felidézte a „nagy mészárszék” borzalmait, beszélt a „háború véres esztendei”-ről és vált az erőszakmentesség apostolává. A lövészárok mélyéről mintegy hallani véltük a fiatal katona lelkében megfogalmazódott és majd püspökként elmondott határozott figyelmeztetését: „A béke nem egyszer s mindenkorra biztosított állapot, hanem állandó feladat, az emberi tevékenység tárgya és ösztönző célja.”

Még számos emlékhely meglátogatása után a vasárnapi szentmisét San Martino del Carso templomában ünnepelték, majd egyedi, világháborús tárlatok megtekintése után a kápolnában, a szálláshelyen a két nap élményeit és szépségeit vitték a jó Isten elé, hogy hálát adjanak a lelki és szellemi ajándékokért.


2 HOZZÁSZÓLÁSOK

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here