Nyílt nap a segítő nővérek közösségében

0
1218

A Tisztítótűzben Szenvedő Lelkeket Segítő Nővérek Közössége idén ünnepli alapítónője, a Gondviselésről Nevezett Boldog Mária égi születésnapjának 150. évfordulóját. Ebből az alkalomból nyílt napot szerveztek szeptember 18-án az erdélyi nővérek a csíkszentdomokosi Szent Margit Házban és az annak az udvarán felállított sátorban.

Eléggé borús, sőt meteorológiai előrejelzések alapján esős szombati napnak indult szeptember 18. De a gondviselésnek hála, eső nem lett és délutánra még a nap is előmerészkedett, így nemcsak a szívünk melegedett fel szép lassan Csíkszentdomokoson, hanem a testünk is. Nagy szeretettel hívták meg a nyílt napra „nagy családjuk” minden tagját és várták azokat, akik fizikailag is részt tudtak venni az eseményen. De nem feledkeztek meg azokról sem, akik valamilyen okból távol maradtak: élőben közvetítették a délelőtt elhangzott mindhárom előadást. A felvételt bárki megnézheti a Segítőnővérek Erdély Facebook-oldalon.

Mindhárom előadás próbálta kicsit jobban megismertetni a rend karizmáját, illetve az előadók az alapítónő életéből kiindulva járták körbe a különböző témákat. A tűz, ami erőt ad, előre visz témával Demeter Zsuzsa, a csíkszeredai ÉLEK-csoport tagja tartott előadást. Kiemelte, mennyire érdekelte őt Gondviselésről Nevezett Boldog Mária személye: mindent elolvasott róla, amihez hozzáfért. Azonban igazából akkor lett teljes az alapítónőről alkotott kép a szívében, amikor meglátogathatta Párizsban a szobáját. Példakép lett számára ő, akiről azt írták: „vidám, derűs, talpraesett, ötletgazdag, lendületes és jó humorérzéke van”. A lelki naplójában így vallott magáról: „mindig forrok, mint tűzhelyen a víz”. Zsuzsa arra buzdított, hogy tanuljuk meg azt alapítónő életéből vett példákból, hogyan tudjuk lángra lobbantani a mindannyiunkban jelen lévő parazsat. Megtanulhatjuk tőle azt is, hogyan bízzuk életünket az isteni gondviselésre. Igazi példakép lehet ő számunkra.

A második előadást Darvas Piroska segítő nővér tartotta Találékonyan, kreatívan, bízva a Gondviselésben címmel. Ő ecsetelte azt a kort, amelyben az alapítónő − civil néven Eugenie Smet – élt. Majd betekintést nyújtott Eugenienek a rend megállapítása előtti életébe, hivatkozva az ő egyik fohászára is: „Uram, szeretnék szeretetre méltó lenni, hogy Önt is megszerettessem”. Piroska az alapítónő életének egy-egy mozzanatával támasztotta alá, hogy megnyerő és céltudatos egyéniségével mennyire maga mellé tudta beállítani az embereket. Eugenie mindig a gondviseléssel beszélte meg, mire is lenne szüksége. Az előadó öt kulcsszóban foglalta össze, amit az alapítónő életéből tanult: kontemplatívan, kreatívan, következetesen, könnyedséggel, kedvesen.

A harmadik előadást Határok nélküli szeretet − Kapcsolataink, mint erőforrások címmel Bereczki Silvia segítő nővértől hallhattuk. Megtudtuk, hogy a nővérek azáltal is, hogy nem szerzetesi ruhában, hanem az akkori özvegyi viseletben jártak, a kapcsolatteremtést akarták megkönnyíteni, hiszen így közelebb tudtak menni a rászorulókhoz. Az előadás során megismerhettünk néhány személyt, akik fontosak voltak az alapítónő életében és megtudtuk, hogyan segítették őt céljai megvalósításában, valamint azt, hogyan miként ment el ő „a végső határokig”. Majd a rend sokszínű életéről beszélt az előadó, a különbözőségekre épülő csodás kapcsolatokról, arról, hogy mekkora erő tud lenni a világ másik végén élő rendtársának az öröme is, akivel lehet, hogy személyesen nem is találkozott. Majd egy személyes megosztása után rácsodálkoztunk, hogy milyen gazdagok vagyok mi, mindnyájan. Gazdagok kapcsolataink által.

Délutánra különböző módokon lehetett imádkozni a kápolnában, Ugron Éva, a marosvásárhelyi ÉLEK-csoport tagja, valamint Jakabos Adél és Csillag Csilla nővérek vezetésével. Ezzel párhuzamosan kétféle műhelymunka is volt: Kedves Rita segítő nővér Erőforrások pótlása: függőség, Bíró Rita csíkszentdomokosi fiatal pedig Alkotva szép a lélek címmel vezetett foglalkozást. Mindezek mellett könnyed, de annál tartalmasabb beszélgetésekre, ismerkedésekre is volt lehetőség, valamint még arra is jutott egy kis idő, hogy meghallgassuk, ki mit visz haza, mi az a fontos mondat, amely megérintette. Így újra nagyon gazdagnak érezhettük magunkat, hiszen megajándékoztuk egymást gondolatainkkal, érzéseinkkel.

Az ünnep zárómozzanata a hálaadó szentmise volt, amelynek ünnepi szónoka és főcelebránsa Csató Béla volt. Elmélkedésében kiemelte, hogy egyetlen erőforrásunk van, akire bármikor számíthatunk, az pedig Jézus Krisztus; benne megvan minden, amire szükségünk van, ő az erőforrásunk most és mindvégig. Elköszönéskor még mindig fülembe csengett az a pár szó, amit Gondviselésről Nevezett Boldog Mária a halálos ágyán mondott nővéreinek: „Ajánlom nekik a szeretetet, a szeretetet, a szeretetet…”

Albert Júlia