Elhunyt Tarjányi Béla professzor, a Szentírás állhatatos apostola

0
609

Tarjányi Béla professzor augusztus 28-án este hosszú, türelemmel viselt betegség után hazatért a mennyei Atya házába – értesítette a Magyar Kurír szerkesztőségét Vágvölgyi Éva, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat főtitkára. Tarjányi Béla lelkipásztori szolgálata, szentírástudományi munkássága révén papok, teológusok és hittanárok generációival szerettette, illetve ismertette meg a Bibliát. Életének ars poeticája Erdélyben is éreztette hatását: Isten szavát közel kell vinni az emberekhez. Temetéséről később intézkednek.

„Megrendülten értesültünk Tarjányi Béla professzor úr haláláról – írja Erdő Péter bíboros, prímás, Tarjányi Béla volt tanárkollégája nekrológjában. – Az utóbbi hónapokban többször tanújelét adta annak, hogy milyen emelkedetten, milyen nagy szeretettel készül az utolsó útra. Sok éven át szenvedett, küzdött a rákkal, de mindig a Gondviselés iránti megadó szeretettel, mindig azzal a hozzáállással, ami őt professzorként is jellemezte” – írja a bíboros.

Tarjányi Béla 1942. augusztus 15-én született Bócsán. 1960-ban érettségizett, teológiai tanulmányait kalocsai egyházmegyés papnövendékként a Központi Papnevelő Intézetben (KPI) és a Hittudományi Akadémián végezte. 1965-ben szentelték pappá Kalocsán. Hatodévesként 1966-ban szerezte meg a teológiai doktori címet, majd Nemesnádudvaron káplán lett. 1967–1969 között Rómában a Pápai Magyar Intézet (PMI) ösztöndíjasaként a Pápai Biblikus Intézetben folytatta tanulmányait. A kötelező kurzusok mellett elsősorban a bibliai és keleti nyelvek területére specializálódott. A biblikus szaklicenciátus megszerzése után, 1969 nyarán a Biblikus Intézet által szervezett háromhetes szakmai tanulmányúton vett részt a Szentföldön. Hazatérve Kalocsán káplán, majd 1970-től a szegedi hittudományi főiskolán a szentírástudomány tanára lett. 1971 szeptemberétől a budapesti Hittudományi Akadémián az Ószövetségi Szentírástudományi Tanszék tanszékvezető professzora. 1977-től nyugdíjazásáig az Újszövetségi Szentírástudományi Tanszék vezetője. Fő kutatási területe Márk evangéliuma és a szinoptikusok.

Kétféle saját szentírásmagyarázati módszert fejlesztett ki és alkalmazott: a folyamatos egzegézist és a szinoptikus bibliaolvasást. 1972 óta rendszeresen részt vett a Katolikus Bibliaszövetség Közép-európai Régiójának ülésein.

1990-től a bibliai ismeretek szélesebb körű terjesztése és népszerűsítése érdekében létrehozta a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulatot, amelynek keretében biblikus előadásokat, továbbképző tanfolyamokat szervezett, szentíráskommentár-sorozatokat (Stuttgarti Kiskommentár, Jeromos Bibliakommentár) és más biblikus szakkönyveket adott ki. Nevéhez fűződik az 1990-ben induló Jeromos füzetek című folyóirat, amelyben biblikus szakcikkek, illetve a Biblia ismeretét, valamint egyéni és közösségi megismerését elősegítő írások olvashatók.

Kezdeményezésére, állhatatos munkájával és irányításával elkészült a Káldi-féle bibliafordítás revíziója az eredeti szövegek és a Neovulgáta alapján, ez a Káldi-Neovulgáta bibliafordítás.

A Szentírás 1997-ben jelent meg első ízben a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat kiadásában, azóta számtalan kiadást ért meg, és nyelvezete, illetve mérete okán a magyar nyelvterület meghatározó kiadványává vált. 1997-től lektorálással vett részt a teljes Biblia cigány (lovári) nyelvű fordításának elkészítésében. 2003-ban a cigány nyelvű Újszövetség, 2008-ban a cigány nyelvű teljes Biblia jelent meg a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat kiadásában. 2011-ben a bibliatársulat kiadásában megjelent az első teljes Szentírást tartalmazó magyar Képesbiblia, a Bécsi Aranybiblia és ugyanebben az évben a Rovásírásos Újszövetség.

1997-től évente kétszer szervezte meg és vezette a magyar biblikus tanárok szakmai értekezletét a Bibliaközpontban. 2008-ban, a Biblia évében a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) megbízásából a katolikus programok koordinátoraként működött közre programok ajánlásával, az Esztergomi Nemzetközi Biblikus Szimpózium megszervezésével, a Biblia éve internetes portál szerkesztésével.

1991-ben megkapta a pápai prelátus címet. 2003-ban A Cigányságért díjat vehette át. 2011. augusztus 20-án a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki; 2014-ben a Nemzeti Erőforrások Minisztériuma a Scheiber Sándor-díjjal ismerte el munkásságát; 2019. március 15-én a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntették ki.

Ráérzett arra, hogy nem elég komoly szentírástudományi szakkönyveket írni, tudományos tevékenységét teljesen alárendelte annak a fölismerésnek, hogy a mai világ nem annyira a Szentírásról szóló tudományos művekre szomjazik, mint inkább az Isten igéjével való személyes találkozásra, hogy aztán ebből a találkozásból gyümölcsöző életek születhessenek.

Biblikus tudósként és professzorként, a bibliaapostolságot felvállaló társulat vezetőjeként és kiadójaként lelkes apostola a Szentírásnak, aki tanítványaiban és munkatársaiban hasonlóan elkötelezett és lelkes követőkre talált. Magyarország szerte és annak határain túl is sokan részesei lehettek annak a megható pillanatnak, amikor egy-egy szeminárium végén, ünnepi szentmise keretében átvehették kezéből a megáldott bibliájukat azzal a küldetésre való felszólítással: „XY, légy a Szentírás apostola!”

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Pro Ecclesia Hungariae díjat adományozott Tarjányi Béla professzornak. A kitüntetést a testület nevében az MKPK elnöke, Veres András püspök adta át 2021. április 21-én Budapesten a lelkipásztornak a lakásában. A díjjal a püspöki konferencia elismerését fejezi ki azért a szolgálatért, amelyet élete folyamán Tarjányi Béla a katolikus egyházért végzett.

Forrás, fotó: Magyar Kurír