A Fokoláre Mozgalom új elnökének tanúságtétele: a háborúk földjéről származom

0
398
Margaret Karram. Fotó: Magyar Kurír/Focolare.org

„Haifában születtem, egy galileai városban. Az otthonom mindig is a háborúk földje volt” – e szavakkal mutatkozott be az 58 éves palesztin Margaret Karram, akit január 31-én választottak meg a Fokoláre Mozgalom új elnökévé.

Miután Maria Voce leköszönt az elnökségről, a mozgalom online megrendezett általános nagygyűlésén 359 tag választotta meg az új elnököt. Kinevezése február 1-jén vált hivatalossá, a Fokoláre Mozgalom általános statútumainak előírása szerint a Világiak, Család és Élet Kongregációjától kapott megerősítéssel.

Egy néhány évvel ezelőtti, a mozgalom hivatalos csatornáin jelenleg is elérhető videointerjúban Margaret Karram arról beszélt, hogy galileai születése, családi származása és a Közel-Keleten töltött évei miként határozták meg visszavonhatatlanul lelkiségét, benső vágyait és látásmódját.

„Az otthonunk – mesélte Margaret – a Kármel-hegyen volt, egy zsidónegyedben. Mi voltunk ott az egyetlen palesztin származású katolikus arab család. Emlékszem, gyerekkoromban, amikor hatéves kislány voltam, néhány gyerek sértegetni kezdett, mondván, hogy arab vagyok, és nem lakhatok abban a negyedben. Sírva szaladtam az édesanyámhoz, és megkérdeztem tőle, miért bántak így velem. Válaszképp megkért, hogy hívjam meg az otthonunkba ezeket a gyerekeket.

Sütött nekik arab kenyeret, s azt mondta, vigyék haza a családjaiknak. Ez lett a zsidó szomszédainkkal való kapcsolatunk első lépése, mert ettől kezdve meg akarták ismerni azt az asszonyt, aki ilyen gesztust tett.”

Margaret Karram izraeli állampolgár, hebraisztikából szerzett diplomát a Los Angeles-i héber egyetemen. Sok rokona emigrált Libanonba a háborús években. Lelkében ő maga is megélte azt, amit azok éreznek, akik háborús körülmények közt élnek és nőnek fel. „Gyakran mentem az arab negyedekbe Jeruzsálemben, Betlehemben vagy más palesztin területeken – mondta Margaret. – Amikor arabul beszéltem, ami az anyanyelvem, az emberek az akcentusomból rájöttek, hogy Galileából származom, ami izraeli területen található. Ugyanígy, ha héberül szólaltam meg, egyből megjegyezték, hogy a kiejtésem különbözik a többiekétől. Ez összezavart az identitásomban: nem voltam sem palesztin, sem zsidó. Tizenöt éves koromban találkoztam a Fokoláre Mozgalommal és Chiara Lubich lelkiségével. Úgy éreztem, hogy nem az embereket kell megváltoztatnom, hanem a saját szívemet. Elkezdtem hinni abban, hogy a másik ember ajándék számomra, és én is ajándék lehetek mások számára.”

Margaret Karram tizennégy évig dolgozott a jeruzsálemi olasz konzulátuson, az intifáda idején, amikor véres merényleteket követtek el az utcákon, „ahogy a buszokon is, amikkel nap mint nap munkába jártam. Féltem. Azért tudtam csak folytatni, mert tudtam, hogy egy olyan közösség részese vagyok, amely a Fokoláre lelkiségében osztozik. És végre rátaláltam a valódi identitásomra: keresztény vagyok, katolikus, a remény tanúja. Fontos szakasza volt ez az életemnek, megszabadított a félelmeimtől és a bizonytalanságtól. Mindenkit tudtam szeretni, arabokat és zsidókat egyaránt, tisztelve múltjukat, és mindent megtettem, hogy lehetőséget teremtsek a párbeszédre, bizalmat és hidakat építsek; hozzájárulhattam apró csodákhoz, láttam, amint zsidó és muszlim emberek új hozzáállással igyekeznek együtt tenni valamit a békéért.”

2014 júniusában Margaret tagja volt a Vatikáni Kertekben szervezett békeimán részt vevő keresztény delegációnak, ahol jelen volt Ferenc pápa, I. Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka, Simón Peresz izraeli államfő és Mahmúd Abbász palesztin elnök. A találkozó után a Gázai övezetben a háború folytatódott.

„Megértettem – mondta Margaret, visszaemlékezve azokra az időkre –, hogy az emberek szívét csakis Isten változtathatja meg. Tovább kell kérnünk Istent, hogy béke legyen. Hogy a béke, miként az aznap ültetett olajfák, gyökeret eresszen és gyümölcsöket teremjen.”

Forrás: Magyar Kurír