I like Don Bosco

Isten másokért teremtett bennünket

0
519
Don Bosco. Fotók: Don Bosco Szalézi Társasága Szent István Magyar Rendtartomány archívuma

Bosco atyát mindenki csak Don Bosco néven említi, szólítja meg a mai napig. Így gondolunk rá, így imádkozunk közbenjárásáért, így rajongunk érte. Ő olyan szent, aki velünk van. Velünk, a nagy szalézi egyetemes család tagjaival, 133 országban, a második legnagyobb létszámú katolikus szerzetesközösségként. Fiatalok tízezrei viselik az I like Don Bosco feliratot szívük fölött a pólójukon vagy a csuklójukat körbe ölelő karkötőn. Én a magamét, az első ilyet (!) még 2013 tavaszán kaptam Nagyszombaton, Szlovákiában, amikor a vidámság és jókedv szentjének az ereklyéje éppen ott tartózkodott. Tőle tanultam meg viszonylag későn, túl a negyedik X-en, hogy mi is az élet, életem értelme: Isten másokért teremtett…

Mi volt a titka ennek a nem mindennapi embernek, akit már a saját korában a 19. század csodatevőjének neveztek, akinek az emléknapját január 31-én ünnepeljük? Don Bosco nevére ma töredéknyi idő alatt közel százmillió találat érkezik a legnépszerűbb keresőfelületen. A kortársai közül megelőzi az Itáliát egyesítő Garibaldit, de az 1865 óta kisebb megszakításokkal Torinóban élő mi Kossuth Lajosunk is jócskán lemarad mögötte napjaink ismertségében. Bosco Szent János éppen akkor született, amikor Napóleon útban volt Szent Ilona szigetére. Az 1815. augusztus 16-án világra jött gyermeket a korabeli szokás szerint másnap megkeresztelték. A keresztségben a Giovanni Melchior (János Menyhért) nevet kapta. Pápasága tizedik esztendejében II. János Pál, akit szalézi atyák neveltek és akiknek köszönhette a papi hivatását, az Ifjúság atyja és mestere kitüntető elnevezéssel illette az akkor már 54 éve a szentek sorába emelt torinói papot.

Don Bosco titka az volt, hogy gyakorlati válaszokat tudott adni korának valós kérdéseire. Átalakuló világban élt, bonyolult, társadalmi változásokkal, forradalmakkal, háborúkkal telített időszakban, amikor a gőz ereje formálta az időt meg a teret, és minden addigi emberi képzeletet fölülmúlóan gyorsult fel a világ. A szociálisan érzékeny és aktívan fellépő modern embert testesítette meg úgy, hogy merészsége sosem volt meggondolatlan, nem terjedt ki az ítélkezésre, a vélemény határtalanságára, sokkal inkább volt humánus, befogadó és kezdeményező, barátság- és mosolypárti. Szilárdan meg volt győződve arról, hogy az ifjúságot, még a társadalom peremén élő, az utcákon csavargókat is rá lehet venni a káros vagy bűnös szokások megelőzésére ösztönző kommunikációval, azaz Krisztus örömhírével és a köréje épülő jó élményekkel. Társaságát nem magáról, hanem az általa mélyen tisztelt újkori püspökről, Szalézi Szent Ferencről nevezte el.

Légy vidám, és tedd a jót! – olvashatjuk ma is minden szalézi oratóriumban. Saját nevelési gyakorlatában a megelőzés optimizmusát hirdette az akkortájt uralkodó, a megtorlás pedagógiáját alkalmazó represszív módszerrel szemben. Fő művében, a preventív nevelésnek otthont adó oratóriumban harmóniát tudott teremteni az alacsony érzelmi motiváltságból érkezőkben. Mindenkinek a barátjává vált, és neki is mindenki a barátja lett. Módszerét ma oktatják az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) tanítóképző rendszerében.

Don Bosco életének hatósugara hatalmasra tágult; ez nemcsak a missziók elindítását és az országok, iskolák, oratóriumok vagy a lájkok számát jelenti, hanem a mindenkori pápák elismerését is. IX. Piusztól elsőként kapott felhatalmazást arra, hogy bárhol (!) gyóntathasson. Gyóntatott vonaton, omnibusz bakján, a mezőn sétálva, bokor mögött, ahogy a fiatalok igénye kívánta. Amikor a világi segítői számára megalakította, és a Szentszék elismerte a Szalézi Társaság harmadik ágát, a Szalézi Munkatársak Jámbor Egyesületét, IX. Piusz maga kívánt az első cooperator lenni. Ferenc pápa Bosco Szent János születésének bicentenáriumán tiszteletét tette Torinóban, a hajdani libák völgyében (piemonti nyelvjárásban: Valdoc) megalapított első oratóriumban és a Don Bosco által ide építtetett Segítő Szűz Mária-bazilikában. A valdoccói oratórium, ahol a fiatalok barátja nyugszik üvegkoporsóban, ma is Torino szegénynegyede, csak nem a piemonti falvakból érkező, a nagyvárosban szerencsét próbálók, hanem többségében afrikai és arab bevándorlók lakják. A pápáról tudható, hogy gyermekként eljárt a közeli szalézi oratóriumba és 1949-ben a Ramos Mejía szalézi intézet diákja volt. Életének erről az időszakáról szóló beszámolója a szalézi nevelés lényegére tapint: „Minden valódi volt, és olyan szokásokat alakított ki, amelyek együttesen életformává váltak”.

Don Bosco halálakor 773 szalézi szerzetes élt 57 rendházban. Ma a bíborosokkal és a novíciusokkal együtt közel 14 és fél ezer a szalézi férfirend létszáma. A világi munkatársaké (harmadrend) mintegy 24 ezer. Magyarországon 35 szalézi szolgál jelenleg, hetedannyi, mint a kommunista diktatúra kezdetén. Romániában, Erdélyben nincsenek jelen.

Don Bosco 72 évet, 5 hónapot és 15 napot élt. Halálának oka a kimerültség. 1888. január 31-én egész Torinót bejárta a gyászhír; a boltok és a műhelyek leálltak, az ajtókra kiírták: Don Bosco halála miatt zárva. Egy olyan ember távozott, akit Isten valóban másokért teremtett. Örök példakép.

B. Varga Judit

Megjelent a Vasárnap 2021/5-ös számában.