2020. augusztus 20., csütörtök

0
491

EVANGÉLIUM

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:
Mindaz, aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült.
Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak, az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.
Ezzel Jézus befejezte beszédét. A nép elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.
(Mt 7,24-29)

Sziklára építeni a házat. Biztos talajra alapozni. Tartósságra törekedni. Az örökkévalóságra irányítani a figyelmet. Mindezt figyelembe vette első királyunk, Szent István, amikor népének itt a Kárpát-medencében otthont épített. Számára az alap, a fundamentum Krisztus tanítása és az abból fakadó életeszmény volt. Jöhetett tatár, török, nemzeti tragédia és kommunizmus, népünk mindig talpra tudott állni. A házat mindig újra sikerült megjavítani és ha kellett, újjá építeni. Az alap Krisztus volt. Építsem én is életemet, terveimet és jövőmet a biztos alapra, Krisztusra. Az élet viharaiként jövő csalódások, rosszindulatú támadások, betegségek és sikertelenségek nem tudják az életemet lerombolni.

Kocsik Zoltán, a temesvári Piarista templom igazgatója

MEGOSZTÁS