Dél-amerikai útjának negyedik munkanapját Ferenc pápa Limában kezdte, ahová csütörtök este érkezett meg a chilei Iquiquéből. Szálláshelyén, az apostoli nunciatúrán mondott reggel magánszentmisét, majd másfél órás repülőúttal a bolíviai határ közelében, az Amazónia térségben fekvő Puerto Maldonadóba érkezett, ahol a bennszülött népek képviselőivel találkozott. Ez a kitérő Ferenc pápa mostani apostoli útjának a legszemélyesebb vonatkozása. A szentatya tudatában van Amazónia térségének a jelentőségével, amelynek gondozása és megőrzése a legszerényebben szólva is döntő jelentőségű nemcsak Amerika, hanem az egész Föld számára. Ez az elkötelezettsége indította arra az argentin pápát, hogy 2019-re a püspöki szinódus legmagasabb szintű tanácskozását hirdesse meg a térség átfogó értelmezése és megóvása érdekében.
Inka város volt a megközelíthetetlen őserdőben
Maldonado közel nyolcvanezer lakosú kikötővárosa két folyó találkozásánál fekszik. A folyóparti városkát még az inkák alapították. Juan Alvarez Maldonado volt az első spanyol, aki 1567-ben arany után kutatva érkezett a szinte megközelíthetetlen településre és végül egyedül maradt a kétszáz emberéből, akikkel a trópusi betegség és a bennszülött indiánok jogos önvédelmi harca végzett. Mintegy háromszáz év elteltével, a 19. század közepén Faustino Maldonado ezredes újra felfedezte a várost, ő készítette el róla az első térképet, majd lassan megindult a városi élet annak az útnak a megépítésével, amely Puerto Maldonadót bekapcsolta Peru vérkeringésébe.
Az őslakosok saját nyelvükre lefordított Laudato si’ teremtésvédelmi enciklikát kaptak
A térség klímája tropikus, nagy nedvességtartalommal, sok esővel és 35-40 fokos hőmérséklettel a december és április közötti időszakban, amít májustól októberig tartó szárazabb és hűvösebb évszak követ. A tartomány neve Isten anyja, és erre a névre keresztelték a kikötőváros modern, ötezer férőhelyes sportcsarnokát is, ahol Ferenc pápa délelőtt fél tizenegykor találkozott az Amazónia térség őslakosaival. A találkozó során Ferenc pápa átnyújtotta a helyi népcsoportoknak a saját nyelvükre lefordított Laudato si’ teremtésvédelmi enciklikáját, ők pedig gazdag földjük gyümölcseivel és egzotikus ajándékaival lepték meg a pápát, aki iránt egészen rendkívüli ragaszkodást és szeretetet mutattak a Amazónia népei. Tudják, hogy a pápa nem egzotikumként tekint rájuk, hanem olyan értékes embertestvéreiként, akiktől sokat lehet tanulni.
Ferenc pápa beszéde Amazónia őslakosaihoz
Jóllehet Amazóniának csak egy kisebb része az a térség, ahonnét az őslakosok közel ötezer fős küldöttsége érkezett a pápai találkozóra, Ferenc pápa mégis „többek között” huszonkét különféle etnikumot nevezett meg köszöntésük során. „Nagyon vágytam erre a találkozóra – mondta beszéde elején –, hogy arcotokon egészen közelről lássam ennek a földnek a gazdagságát. Nekünk, akik nem itt lakunk, szükségünk van arra a bölcsességre és ismeretre, amellyel mi is úgy tudunk behatolni az őserdőbe, mint ti, anélkül, hogy közben elpusztítanánk azt. Úgy kell belépni oda, mint ahogy Mózes sarutlanul lépett az Isten színe elé, illetve Szent Ferencnek a teremtést dicsérő énekével.”
Mai veszély: az erőforrások újabb lerablása és az őslakosság ellehetetlenítése
A térség mély sebeinek láttán a pápa kijelentette: azért jött, hogy az egyház szívével meghallgassa a helyi lakosokat, hozzájuk társuljon a kihívásaikban, és megoldást találjanak az itteni élet, föld és kultúra védelmére. Amazóniát egyszerre fenyegeti veszély természeti kincseinek újabb „lerablása” miatt gazdasági síkon, másfelől pedig annak a perverz politikai lobbinak a részéről is, amely úgy akarja úgymond „megőrizni” a természetet, hogy közben nem számol, illetve leszámol az ott élő amazóniai őslakossággal. Miközben számukra így saját földjük erőforrásai mind elérhetetlenebbé válnak, az újabb generációk mindinkább elvándorlásra kényszerülnek, hiszen nem marad számukra az életnek helyi alternatívája.
Puszta életetek legyen segítségkiáltás az emberi lelkiismerethez
Az említett nehézségek orvoslására a pápa a bennszülöttek intézményes elismerését és védelmét sürgeti, a velük folytatott párbeszédet értékeik, nyelvük, kultúrájuk és földjük megóvása érdekében. Utalt a pápa azokra a reménykeltő helyi kezdeményezésekre, amelyek révén maguk az eredeti közösségek maradnak és lesznek az őserdők további őrzői, annak a reményében, hogy gazdag földjük jótéteményei visszatérülnek saját családjaik javára, életkörülményeik jobbítására. „Ha pedig bárki is akadálynak, torlasznak tekintene benneteket, a puszta életetek legyen egy segítségkiáltás az emberi lelkiismerethez” – tette hozzá.
A fogyasztás mohóságával szemben húzzanak határokat
A föld védelme arra irányul, hogy védje az életet. A pápa kemény őszinteséggel megnevezte napjaink jelenségét, amikor illegálisan kitermelik Amazónia szén-hidrogén-készletét. Ám még ennél is veszélyesebb az a rablás – bár a gazdasági torzság az erkölcsivel összefügg –, amit az emberi élet lerablása terén, az emberkereskedelem révén okoznak a rabszolgasorsba taszító munkával és a szexuális visszaélésekkel. A kamaszok, a nők és gyerekek elleni erőszak az égbe kiált, miközben ők maguk elnémulnak. Az egyháznak kell továbbvinni a prófétai hangot, hogy megvédje azokat, akiket le akarnak selejtezni. Arra biztatta az őslakosokat, hogy minden erejükkel védjék meg azokat a testvéreiket, akik védekezésből menekültek az őserdő egyre elérhetetlenebb részeibe. A pápa követeli, hogy a fogyasztás mohóságával szemben húzzanak határokat, mely tömegével teszi tönkre az „élőhelyet”.
Amazónia ősi népei válság idején a családjukkal védték meg magukat
Amazónia térségének a lakói a párbeszéd hiteles szereplői, nem pedig kisebbség, akiknek kultúrája nem múzeumi jelenség. Tőlük tanulhatjuk meg azt, hogy nem vagyunk a teremtett világ feltétlen urai. Világszemléletük és életbölcsességük sokat taníthat nekünk. Élőviláguk sokszínűsége kultúrájuk gazdagságát tükrözi, amit meg kell védeni mindenfajta új gyarmatosítástól. A család volt számukra az a szociális intézmény, amely hozzájárult kultúrájuk megőrzéséhez. Válság idején az elnyomással szemben az ősi népek családja jelentette a legfőbb védekezést. „Éppen ezért hallgassátok meg népeitek bölcs öregjeit” – kérte tőlük a pápa és arra buzdította őket, hogy taníttassák gyermekeiket, de azt ne engedjék meg, hogy közben megfosszák őket nyelvüktől és kultúrájuktól. Beszéde zárórészében a helyi püspököktől éppen azt kérte, hogy gondoskodjanak méltó oktatás-nevelésről. A fiatalokat pedig arra buzdította, hogy végre most ők adjanak hangot saját identitásuknak, amely jelentős segítség lesz a 2019-es római Amazónia-püspökszinódus számára.
(vl)/Vatikáni Rádió
