Az erdélyi jezsuiták és önkéntes lelkikísérők idén is, immár hagyományosan július utolsó hetében megtartották a Márton Áron-imatúrát Székelyföld kapujában, Nyárádmentén, székelybői helyszínnel.
A jó Isten vendégszeretete mutatkozott meg a rendkívül kedves időjárásban, a leírhatatlan szépségű tájban, aminek a csendje már önmagában lelkigyakorlatba kíséri a szemlélőt-hallgatót… Szent Ignác imagyakorlatait követve, személyes lelki kíséréssel próbáltak a résztvevők egyre inkább osztatlan figyelemmel a jó Isten jelenlétében lenni, és az ő dicsőségére, tiszteletére és szolgálatára cselekedni.
Néhány lelkigyakorlatozó címet adott a hétnek, megtapaszatalásnak:
,,Számomra asztalt terítettél, csordultig töltötted poharamat, fejemet megkented színtiszta olajjal. Otthonom lesz az Isten háza mindörökké szünet nélkül.”
,,Számomra ez a hét a csend hangja volt”
,,Együtt lenni a jó Istennel a legszebb szabadság volt. Megbékélést, nagyobb elfogadást és a tétlenség felelősségének a megengedését, vállalását hozta elsősorban. „
,,A bizonyosság nem a módszertan, hanem a Szentlélek, majdnem tapintható megtapasztalásának a megélése a Márton Áron imatúra minden egyes napján. Hála és dicsőség Istennek!”
,,A gyöngéden gondoskodó jó Isten tenyerén kinyíltam arra, hogy meglássam és jobban megértsem a kicsiségemet és lelkesen, bátran induljak vele tovább.”
Kívánjuk, hogy ezek a megtapasztalások, istenélmények kísérjék a résztvevőket a hétköznapokban is!
Pataki Zsuzsa
