Huszonöt évvel ezelőtt fiatal diakónus térdelt a temesvári Szent György-székesegyházban egybegyűlt lelkipásztorok gyűrűjében, akik a kézrátételüket követően meleg kézfogással üdvözölték körükben az ünnepi szentmise keretében pappá szentelt oltártestvérüket. Negyed évszázad múltán valószínűleg sokan emlékeznek még ezekre a pillanatokra azok közül is, akik október 7-én, szerdán eljöttek a temesvár-józsefvárosi plébániatemplomba, hogy az ezüstmisés Szilvágyi Zsolt pasztorális helynököt és helyi plébánost köszöntsék. A 17 órakor kezdődő szentmisén ezúttal szűknek bizonyult a templomhajó, a hívek egy csoportja a templomkertben kivetítőn követte a liturgiát. A liturgia zenei szolgálatát a plébánia Laudate Dominum felnőtt énekkara és a Szeretethangok gyermek- és ifjúsági kórusa végezte.
Huszonöt évvel ezelőtt, ezen a napon mutattam be az első szentmisémet. Amikor elindultam a papi pályán, Szent Pálnak a szavait választottam mottóként: „Hűséges az Isten”. Az eltelt huszonöt évben ezt nap mint nap megtapasztaltam. Ezért ebben a szentmisében elsősorban neki szeretnék köszönetet mondani – fogalmazott bevezetőjében az ezüstmisés plébános, aki a továbbiakban üdvözölte a jelen lévő Pál József Csaba megyés püspököt, Martin Roos nyugalmazott temesvári püspököt, aki diakónussá szentelte és később munkatársául fogadta, valamint Tamás József nyugalmazott gyulafehérvári püspököt, aki 25 évvel ezelőtt a temesvári székesegyházban kézrátétele és imája által pappá szentelte.
Az ünnepelt lelkipásztor üdvözölte továbbá Kondé Lajos szeged-csanádi pasztorális helynököt, a jelen lévő oltártestvéreket, a diakónusokat, a testvéregyházak képviselőit, a rokonokat, a szülőfalujából, Zimándújfaluból érkezett híveket, a meghívottakat és a helyi híveket. Önökért, mindazokért, akik az elmúlt huszonöt évben engem kísértek, vagy akiket én kísérhettem, felajánlom ezt a szentmisét – mondotta Szilvágyi Zsolt pasztorális helynök.
Az evangéliumot Baum Péter diakónus hirdette. Román nyelven elmondott homíliájában Pál József Csaba megyés püspök elsősorban az ünnepelthez intézte szavait: Kedves Zsolt, számodra a papság szolgálat, amelyet nagy örömmel végzel. A keresztény ember egész életének szolgálatnak kell lennie, különben nem találhatjuk meg az igazi boldogságot. Aki megértette, hogy az élet értelme a szolgálat, az megértette a kereszténység lényegét.
Az ünnepelt jelmondatából – „Hűséges az Isten” – kiindulva a főpásztor három fő hálaadási szempontot emelt ki: a hitet, a papságot és a szolgálatot. Hangsúlyozta, hogy az igazi papi hivatás a Krisztussal való közösségből fakad, és a mások, különösen a betegek és a rászorulók iránti örömteli szolgálatban nyilvánul meg. A szentbeszédben kiemelt helyet kapott a közösség fontossága is, amelyet a pap hivatott építeni, és amelyben saját hivatását megéli.
Német nyelven az ünnepeltet egykori évfolyamtársa, Dirk Gärtner, a fuldai szeminárium régense köszöntötte, aki szentbeszédében Márk evangéliumának a vihar lecsendesítéséről szóló történetéből kiindulva hangsúlyozta, hogy Isten a nehézségek és változások közepette sem hagyja magára az embert és Egyházát. Különös jelentőséget tulajdonított annak a vánkosnak, amelyen Jézus a bárkában aludt, és amely a bizalom, valamint az Istenre hagyatkozó lelki nyugalom jelképévé vált. Ennek jegyében egy párnát ajándékozott az ünnepeltnek, arra biztatva, hogy papi szolgálatát a továbbiakban is Isten hűségébe vetett bizalommal végezze. Nincs mitől félnünk, még korunk viharaitól sem, sem az Egyházban, sem a társadalomban, mert a Mester közöttünk van, és parancsol a szélnek. A Mester felkel, és a párna üresen marad. Mindannyiunkat arra hív, hogy hajtsuk fejünket erre a párnára, mert bíznunk kell az Úrban, aki továbbra is vezeti Egyházát. Ő a te hivatásodat is tovább vezeti, kedves Zsolt – fogalmazott Dirk Gärtner.
Magyar nyelvű szentbeszédét az ugyancsak zimándújfalui születésű Bakó László nagyiratosi plébános egy kedves gyermekkori emlékkel indította: a Fuldában és Münsterben tanuló Szilvágyi Zsolt teológiai hallgató valahányszor vakációra hazautazott, mindig finom német tejcsokoládéval ajándékozta meg őt és a nővérét. Természetesen hálát adunk a 25 év szentmiséiért, a kiszolgáltatott szentségekért, a sok prédikációért, mindazért a szolgálatért, ami mögötte volt. De mindezek mélyén valami még nagyobbat ünneplünk: a Jóisten segítő szeretetét. Azt, hogy a Jóisten 25 esztendővel ezelőtt meghívott egy fiatalembert, hogy papként az ő szeretetének az eszköze legyen. Legyen ott, amikor keresztelni kell, amikor két ember egymásnak ígéri az életét, amikor valaki bocsánatot kér Istentől, amikor betegágy mellett kell imádkozni, amikor valakitől búcsúzni kell. És akkor is, amikor csak egyszerűen valakit meg kell hallgatni. A pap végső soron nem önmagát adja, hanem Isten segítségét közvetíti. Sokszor szavakkal, sokszor a szentségeken keresztül, sokszor csak azzal, hogy pusztán jelen van. Ezért a mai szentmise nemcsak Zsolt atya 25 éves szolgálatáról szól, hanem arról a Jóistenről is, aki rajta keresztül az emberek segítségére akart lenni – fogalmazott a plébános.
A szentmise végén az ezüstmisés plébánost magyar és román nyelven Tamás József nyugalmazott püspök, német nyelven Martin Roos temesvári nyugalmazott püspök köszöntötte. A temesvár-józsefvárosi egyházközség képviseletében, amelynek Szilvágyi Zsolt immár 16 éve plébánosa, három hívő ugyancsak szívből jövő elismeréssel és hálával, valamint szép virágkosárral köszöntötte a lelkipásztorát. Zimándújfalu közösségének üzenete a jókívánságok mellett az volt, hogy minden nap imádkoznak az ünnepeltért.
A szentmisét követően az egybegyűltek a plébánián folytatták a kellemes, családias hangulatú ünneplést.
Szilvágyi Zsolt pasztorális helynök, temesvár-józsefvárosi plébános 1977-ben született Aradon, és Zimándújfalun nevelkedett. Teológiai tanulmányait Gyulafehérváron, Fuldában és Münsterben végezte. 2001. október 6-án Tamás József akkori gyulafehérvári segédpüspök szentelte pappá a temesvári Szent György-székesegyházban. Ezt követően a Temesvári Püspökségen püspöki titkárként, valamint egyházmegyei ifjúsági lelkészként tevékenykedett. 2004-től a Gerhardinum Katolikus Líceum spirituálisa és tanára, emellett a Bartók Béla Elméleti Líceumban is tanított, továbbá a Temesvári Keresztény Magyar Egyetemisták Közösségének lelkésze volt. 2010 óta a temesvár-józsefvárosi egyházközség plébánosa. 2009-ben éneklőkanonokká, 2018-ban pedig pasztorációért felelős püspöki helynökké nevezték ki. 2018-ban jelent meg Alapkövek című kötete. 2021-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztje (polgári tagozat) kitüntetésben részesült. Ad multos annos!
Forrás: a temesvári püspökség sajtóirodája
