A gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Idősek Otthona 30 éves fennállására emlékeztek Szent Erzsébet napján. A november 19-i búcsús szentmise szónoka, Kovács Gergely érsek elismerő szavakkal szólt az otthon megálmodóihoz, építőihez és azokhoz, akik a mai napig működtetik az intézményt.

A jubileumi ünnepségen Kis Gabriella, az otthon vezetője köszöntötte a jelenlévőket, majd Horváth Sándor, az otthon lakója szólt az egybegyűltekhez társai és az idősek tanácsa nevében. Mint mondta: „Örömben és nehézségben egymás mellett állunk. Ezért ma úgy fogadtuk önöket, mintha a saját otthonukba érkeztek volna.” Háláját fejezte ki a munkaközösség szeretetteljes gondoskodásáért, amelynek köszönhetően a lakók egy nagy családként, otthonosan érezhetik magukat, valamint megköszönte a vendégeknek, hogy megtisztelték jelenlétükkel a 30 éves jubileumi ünnepséget.
Vencser László, a Gyulafehérvári Caritas első igazgataója álmodta meg a Szent Erzsébet Idősek Otthonát. Visszaemlékezésében a kezdetekről is szólt: „Azzal a meggyőződéssel álmodtam meg, hogy nekünk az idősekért is tenni kell valamit, nemcsak a gyerekekért. Akkor ugye a politikai változást követően mindenki a gyerekotthonokat látogatta, és akkor az volt a gondolat, hogy tegyünk valamit az idősekért is. Jelenleg arra vagyok büszke, hogy ez az álom valóra vált, és ma is olyan ez az öregotthon, amilyennek megálmodtuk. És arra is nagyon büszke vagyok, hogy színvonalasan működik, hála az Istennek.”
Szász János alig két hónapja volt a Gyulafehérvári Caritas igazgatója, amikor 1991-ben az alapkőletételre sor került, így a kezdetektől fogva részt vett a Szent Erzsébet Idősek Otthona létrehozásában. Felidézte az 1991. október 5-i alapkőletételt és a közel hat évig tartó építkezést, amelyet jogi bizonytalanság és drasztikus infláció nehezített. Kiemelte az osztrák (linzi) és német partnerek támogatását – különösen egy 1994-es kritikus holtponton érkező kétmillió schillinges magánadományt –, valamint azt, hogy harminc év távlatából a szakmai profizmus és a keresztény lelkiség sikeresen egymásra talált az intézményben.

Hála és köszönet
Tegzes Katalin segítőnővér 1994-től segítette az épülő otthont a kollégák felvételétől a képzésekig. Az ünnepségen nem tudott részt venni, de üzenetét elküldte, amelyben háláját és köszönetét fogalmazta meg.
Márton András, a Gyulafehérvári Caritas igazgatója hangsúlyozta: a Caritas növekedésének és új kezdeményezéseinek biztos hátországot adott az otthon. Felidézte a korai hospice és palliatív képzéseket, a ház családias légkörét és a három évtizede ott dolgozó munkatársak hűségét. Kőműves Kelemen balladájához hasonlította Magyari Vencel munkásságát, aki „élő kőként” építette bele az életét az intézménybe.
Kis Gabriella az egész munkaközösség nevében köszönetet mondott elődjének, Magyari Vencelnek a harminc éven át tartó felelősségteljes vezetésért és kitartásért, valamint örömteli nyugdíjas éveket kívánt neki. Magyari Vencel bejelentette, hogy december 31-én befejezi a Caritasnál végzett pályafutását, és az eredményeket a csapatmunkának tulajdonította. Kiemelte, hogy a minőségi ellátás mást jelent az időseknek, a hozzátartozóknak és a dolgozóknak is, és egy vezetőnek a gazdasági egyensúlyt, a szakmai képzést, valamint az emberi kapcsolatokat egyszerre kell szem előtt tartania. Továbbá megköszönte a külföldi és hazai partnerek segítségét az otthon felépítésében és működtetésében.
Len Emil, Gyergyószentmiklós alpolgármestere a város nevében mondott köszönetet. Kiemelte, hogy az életminőség a megfelelő tárgyi feltételeken túl biztonságot, meghallgatást és az emberi méltóság megőrzését jelenti, hiszen az élet értéke nem az életkor függvénye. Megköszönte a Szent Erzsébet Idősek Otthona alapítóinak, vezetőinek és dolgozóinak a három évtizedes, empátiával és türelemmel végzett szolgálatát, amellyel a lakóknak valódi otthont teremtettek, és a várost is gazdagították.
Sajgó Balázs, a Caritas lelki vezetője Szent Pál apostol korintusiakhoz írt első leveléből vett idézettel – „Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést az Isten adta” – foglalta össze az otthon három évtizedes történetét. Kiemelte, hogy a közösségi összefogás mellett Isten kegyelme és Krisztus lelke teszi az intézményt valódi otthonná, a dolgozókat pedig arra emlékeztette, hogy a gondozottakban is Krisztus arcát szolgálják. „A mai jubileum azért nemcsak az emlékezés és a hálaadás, hanem a tudatosítás ünnepe is: kinek szolgálok én valójában? Kiért dolgozom? Mert ha benne vagyok az épületben, akkor nemcsak valakiért dolgozom, hanem őbenne egészen vagyok, és így tudom teljesíteni ezt a küldetést is. A házból ugyanis akkor lesz otthon, hogyha Krisztus lelkének megengedjük, hogy velünk és általunk működjön” – mondta.
Dr. Kis Gabriella, az otthon jelenlegi igazgatója 1996-ban, a kapunyitáskor kezdte itt a pályafutását. Kiemelte, hogy az intézmény az alapítása óta folyamatos tanulási és előrelépési lehetőséget biztosított a dolgozóinak. Hangsúlyozta a munkatársi csapat összetartását, és ígéretet tett arra, hogy alázattal, a jó emberi kapcsolatokat megőrizve viszi tovább az otthon vezetését. Végül emléklappal köszönte meg kollégái munkáját, akik közül többen is harminc éve választották hivatásuknak az idősek ápolását.


Szent Erzsébet-i lelkülettel
A jubileumi rendezvény búcsús szentmisével folytatódott: az otthon kápolnája zsúfolásig megtelt, a folyosókon kihangosított szentmisén pedig számos városlakó is részt vett. Az ünnepi szónok, Kovács Gergely érsek Szent Erzsébet példáját emelte ki, illetve köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak és a mai napig tesznek azért, hogy az otthon lakói szeretetben éljenek.
„A 30 évért hálásak vagyunk; hálásak vagyunk a megálmodónak, a megépítőnek és azoknak, akik a mai napig működtetik az otthont. Csak ne felejtsük el, hogy itt ma vannak gondozottak, nekünk a ma a fontos. Nekünk a mában kell emberségesek lennünk, és én ezt próbáltam rájuk bízni a szentbeszéd végén, hogy lelkiismeret, emberség és szeretet legyen. Hogyha ez megvan, akkor ez áldás lesz az öregotthonban. Milyen jó, hogy 30 évvel ezelőtt voltak emberek, akik felismerték, hogy szükség van erre az útra. Nem elégedtek meg azzal, hogy beszéltek róla, terveztek. Milyen jó, hogy voltak, akik megálmodták, akik vállalták a megvalósításnak a nehézségeit, akik felépítették, és akik gondoskodtak róla, és akik napjainkban is gondoskodnak a működéséről.”
Az ünnepségen közreműködött Mihály Csaba zongorista, dalszerző. A jubileumi rendezvényen levetítették a Rubin Stúdió által készített negyvenperces filmet, amelyben a 30 éves Szent Erzsébet Idősek Otthona életét mutatták be, majd az eseményt közös ebéddel zárták.
Baricz-Tamás Imola







