† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Abban az időben:
Jézus többször felhívta tanítványai figyelmét arra, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de a harmadik napon feltámad a halálból. Erre Péter félrevonta őt, és óva intette: „Isten ments, Uram! Ez nem történhet veled!” Mire ő Péterhez fordult: „Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az emberekére!”
Azután így szólt tanítványaihoz: „Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen. Mert mindaz, aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; és aki énértem elveszíti életét, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe saját lelkéért?
Az Emberfia pedig el fog jönni Atyjának dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek tettei szerint.”
Mt 16,21-27
Az evangéliumi beszámolóban a szenvedés témájával találkozunk, hiszen az Úr elmondja tanítványainak, mi vár rá, hogy kínozzák és ölik meg az Emberfiát, de azt is elmondja, hogyan támad fel harmadnapra, azonban ezt már sem Péter, sem társai nem hallják meg. Mondhatjuk azt, hogy Péter reménye szertefoszlik, ő és társai csalódnak Jézusban. Érdekes és nagyon is talál ide Jézus nagycsütörtökön mondott egyik kijelentése: „ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem” (Mt 26,31). A megbotránkozni szó eredetije a skandalizomai, amelynek jelentése egyfajta csapdának áldozatul esni, átvitt értelemben jelentheti azt is, hogy valakit bűnre csábítani, valamint azt is, hogy csalódást, kiábrándulást okozni. A mi olvasatunkban az utolsó jelentés bír nagy jelentőséggel, hiszen az Úr elmondja, hogy az ő követése sosem a mi reményeinkről és álmainkról szól, hanem az övéről, arról, hogy hogyan akar belépni életünkbe, hogyan akar átformálni és hamis reményeinktől és álmainktól megszabadítani, amelyek gátolják mostani és örök életünket a Szentháromság szeretetközösségében. És itt érkezünk el a mai evangélium egyik fontos igazságához, hogy Isten nem hagy magunkra, hiszen „Krisztusban, Krisztus által tudjuk, hogy a teremtő Isten titokzatos módon személy, pontosabban három személy: Atya, Fiú és Szentlélek, a Szentháromság Egy Isten. Az ő létsíkja időn kívüli, nem anyagi, egyetlen és örök. Több neve is van: Mindenható, Igazság, Élet, Szeretet, Jóság, amelyeket mindenkor nagy kezdőbetűvel lehet és kell (kellene) írni. A Szentháromság Egy Istenben Jézus Krisztusnak még egy külön neve van: Mindennapi kenyér” – ahogyan azt Kellermayer Miklós sejtkutató, keresztény gondolkodó megfogalmazta.
A szenvedés témáját nagyon szépen taglalja Szent II. János Pál pápa 1984-ben megjelent Salvaci doloris, magyarul Az emberi szenvedés keresztény értelméről szóló apostoli levele: „mivel az emberek földi életükben a szenvedés útját járják, az egyháznak mindig ezen az úton kell találkoznia velük… Az emberi szenvedés együttérzést, tiszteletet, s a maga módján félelmet szül. A szenvedésben tehát sajátos, nagy misztériummal találjuk szemben magunkat. Krisztus szenvedésével együtt minden emberi szenvedés egyszerre új helyzetbe került, Krisztus keresztjében nemcsak beteljesedett a megváltás a szenvedés által, hanem maga az emberi szenvedés is megváltást nyert. S mindenki meghívást kapott arra is, hogy részt vállaljon a szenvedésből, amely által a megváltás végbement.”
Olasz Béla
Az írás megjelenik a Vasárnap hetilap 35. számában.
