† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Abban az időben: Jézus továbbhaladt, és Tirusz és Szidon vidékére vonult vissza. És íme, jött egy arra lakó kánaáni asszony, és kiáltozva kérte: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz szellem!” Ő azonban szóra sem méltatta. Végül odamentek hozzá tanítványai, és arra kérték: „Küldd el őt, ne kiáltozzon utánunk!”
Jézus kijelentette: „Az én küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” Ám az asszony odajött, és leborult előtte e szavakkal: „Uram, segíts rajtam!” Ő így válaszolt: „Nem való elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a kutyáknak!” Mire az asszony: „Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami lehull gazdájuk asztaláról!” Erre Jézus így szólt hozzá: „Asszony! Nagy a te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!” És a lánya meggyógyult még abban az órában.
Mt 15,21-28
Évközi 20. vasárnap evangéliuma Jézus és a kánaáni asszony találkozásáról számol be, amelynek kapcsán az egyszerű olvasó egy újabb csodáról hall, azonban ha közelebbről megvizsgáljuk a szentírási szakaszt, sokkalta mélyebben is megérthetjük annak mondanivalóját, életbe ágyazottságát. Az evangéliumi történetben látszólag nem az a „jóságos” Jézus jelenik meg, aki azonnal, szó nélkül segít, hanem egy olyan Jézus, aki szóra sem méltatja a kánaáni asszonyt, amikor aztán beszél vele, elmondja, hogy küldetésének behatárolt tere és meghatározott „célcsoportja” van. Azt mondja: „az én küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól”. Ha még ez sem lenne elég, az Úr látszólag egy nagyon is erős, sértő képet használ, hiszen a kutyákhoz hasonlítja az asszonyt és a pogány népeket. Eléggé zavarba ejtő, hiszen nem ehhez vagyunk szokva a Mester részéről. Azonban hogy jobban megértsük, érdemes onnan indulnunk, amit már eleve tudunk: Jézus pogány vidéken van, olyan helyen, ahol a zsidó gondolkodás szerint tisztátalanok élnek, amilyen a kánaáni asszony maga is. Az Úr kimondja, amit a tanítványok gondolnak. A „küldd el őt” kijelentés nem a tanítványok együttérzéséről tanúskodik, azonban a párbeszéd kapcsán megdől az a fajta meggyőződés, előítélet, kirekesztő gondolkodás – ami ugyancsak ott él tanítványokban –, hogy Isten csak a választott népé. Fontos megjegyeznünk, hogy az Úr működésének volt egy üdvtörténeti rendje: elsődlegesen Izrael, hiszen „az üdvösség a zsidóktól jön”, de azon túl Isten üdvösségterve minden nemzetnek szól. Miután Jézus próbára teszi az asszony hitét, egy példázatszerű képet használ, ami első látásra igen sértő, hiszen kutyának nevezi, azonban fontos tudnunk, hogy nem a küón, vagyis az utcán csatangoló kutyára gondol, hanem a künarion, vagyis kiskutya, házi kedvenc, háznál tartott kis állat, jelen esetben kutya, amely egy háztartásban él a családdal. Ez a kép azt akarja kifejezni, hogy a kánaáni asszonynak – és az általa megjelenő pogány népeknek – helyük van Isten családjában, és vele együtt minden népnek és nemzetnek. Az asszony hite kiteljesedik az evangéliumi szakasz végére, gyermeke meggyógyul, és eközben a tanítványok is részesülnek a jézusi pedagógiából. Éppen ezért talán az evangélium rövid foglalata lehetne, hogy a hit kigyógyít az előítélet, a beszűkültség és a kirekesztő gondolkodás mételyéből, amely könnyen megmérgezhet minket és küldetésünket.
Olasz Béla
Az írás megjelenik a Vasárnap hetilap 33. számában.
