A XV. Márton Áron-konferencia délelőtti előadásai a püspök életművének és örökségének több területét járták körül. A fiatal kutatók történeti, jogi és neveléstörténeti megközelítései mellett szó esett a Márton Áron-hagyaték kutatásának új lehetőségeiről, valamint arról is, miként tehető a püspök öröksége a 21. században élővé és továbbadhatóvá.
Szőke Balázs az 1951-es Márton Áron-per büntetőjogi és kánonjogi elemzését ismertette. A Szabó Kincsővel közösen végzett kutatás arra mutatott rá, hogy a per egy előre kialakított politikai koncepció mentén zajlott: a legitim lelkipásztori és egyházkormányzati tevékenységet államellenes cselekményként kezelték, miközben hiányoztak a tisztességes eljárás alapvető garanciái. A per célja Márton Áron eltávolítása, valamint az egyház autonómiájának és társadalmi befolyásának megtörése volt.
Boros Emese és Karda Kristóf a püspök 1936–1938 közötti kolozsvári plébánosi szolgálatát mutatta be. Márton Áron súlyos gazdasági és szervezeti válságban vette át a belvárosi egyházközség vezetését, szolgálata azonban nemcsak az adósságok rendezéséről szólt: az intézményi megújulás, az átláthatóbb működés és a közösségi bizalom helyreállításán is dolgozott. A levéltári forrásokra épülő kutatás a későbbi püspök vezetői, lelkipásztori és közösségszervező képességeit is megvilágította.
Katona Dorottya Márton Áron nevelői és népnevelői gondolkodását vizsgálta. Rámutatott: a püspök számára a nevelés nem pusztán ismeretátadást, hanem átfogó ember- és közösségformálást jelentett, amelyben az erkölcsi irányadás, a személyiség kibontakoztatása és a közösségi felelősség szorosan összekapcsolódott. Ezt a szemléletet gyakorlati tevékenységében, a pedagógiai továbbképzések, a kántorképzés, az egyesületi élet és a keresztény közösségi munka támogatásában is érvényesítette.
Lázár Csilla a Márton Áron-hagyaték gazdagságát és az abban rejlő kutatási lehetőségeket mutatta be. Előadásában egy online adatbázist is ismertetett, amelyben a püspök hagyatékának digitalizált anyagai, köztük írásai és prédikációi is kereshetők, új lehetőségeket kínálva a kutatók és az érdeklődők számára.
Horváth Csaba előadása oldott, jó hangulatban folytatta a konferenciát: beszédét egy humoros történettel indította, majd azt járta körül, hogyan válhat Márton Áron öröksége a 21. században is élő és továbbadható örökséggé. Kiemelte, hogy a Márton Áronnal való ismerkedést már gyermekkorban érdemes elkezdeni. Rámutatott arra is, hogy Erdély számos történelmi személyisége még mindig kevés figyelmet kap, ezért új, innovatív eszközökre van szükség az örökségük megismertetéséhez. Ennek lehetőségei között említette többek között a képregények és más korszerű kommunikációs formák alkalmazását is. Az előadó az örökségesítés lehetséges irányait és a hagyaték jövőbeli hasznosításának lehetőségeit vázolta.
