Emlékszem, még általános iskolás gyerek voltam, amikor Ferenc pápát megválasztották, ráadásul református családban nőttem fel, így nem mondhatni, hogy mélyebben ismertem volna a katolikus egyház hagyományait. Viszont már gyerekként éreztem, hogy a pápaválasztás egy olyan folyamat, ami globális figyelmet követel. Amikor első alkalommal állt az emberek elé, már kijelölte útját, megjelenésében, névválasztásában. Egyszerűség, az emberekhez való közelség, a szegények felkarolója. Egyszerű, már-már elcsépelt szavak ezek, de a valóságban kevés olyan vezetőt látunk, akik ezt valóban, őszintén képviselnék. Számomra nemcsak a politikai ellenszélben megfogalmazott üzenetei voltak fontosak, hanem az is, hogy egyszerűen azt gondolta, ő pápaként is rendelhet pizzát telefonon vagy betérhet egy lemezboltba vásárolgatni. Számomra ezek a pillanatok tudták hitelesíteni a személyét, mert látszott, hogy a hatalom őt nem megrészegíti, torzítja, hanem talán inkább taszítja.
Az érdekek és a verseny világában Ferenc pápa azt közvetítette, hogy az emberi arc megmutatása az igazán fontos, ez nem gyengeség, hanem lehetőség az építkezésre, a haladásra. Számos megnyilvánulásában bizonyította ezt: a történelemben először adott lehetőséget a nőknek az egyházon belüli szerepvállalásra magasabb pozíciókban, érteni akarta (ordibálás helyett) és lehetőséget akart nyújtani az egyházi életre a szexuális kisebbségeknek (bár szavait voltak, akik kiforgatták, nem az egyházi rendet akarta felrúgni, hanem egyszerűen emberként szeretett volna fordulni mindenkihez). Példaértékű volt az a türelem is, amellyel ateista, kiábrándult emberekkel, fiatalokkal beszélgetett hitről és egyházról. A vérre menő viták világában a szeretetteljes, türelmes párbeszéddel mutatott példát.
Számos döntését felsorolhatnám még, de személyesen érintett meg a szegényekhez való odafordulása. Kétszer jártam a Vatikánban, és mindkét alkalommal sátrakat, matracokat láttam Bernini oszlopcsarnokában, amely körülöleli a Szent Péter teret. Azt hiszem, ez talán az egész világon egyedi látvány. Ha megkeressük magunkban az embert, akkor ezt nem tájszennyezésnek látjuk, hanem emberségnek. Ferenc pápa ugyanis megengedte a hajléktalanoknak, hogy veszélyes területek helyett itt húzzák meg magukat éjszakára. Ferenc pápa értette, hogy mit jelent a média és a kommunikáció, képes volt egy szerető, tárt kapukkal álló egyház képét sugározni. Ez volt az, ami felnőttként, rádiósként is tiszteletet váltott ki belőlem iránta.
Olyan pápa volt, aki még az egyházon kívüliek körében is (ideértem magamat) tiszteletet váltott ki. Ferenc pápa velem gyerekként, de azt gondolom, hogy másokkal felnőttként is meg tudta értetni, hogy mi a pápaság lényege, és miért fontos ez az intézmény napjainkban is. Amit ránk hagyott, az az, hogy utódainak szavát is figyelemmel kísérjük, és a mindennapok őrületében halljuk meg azt, amit a mindenkori pápa üzen a világnak. Ferenc pápa megértette velünk, hogy tisztsége a józan észt, az emberséget tudja megtestesíteni egy olyan világban, amelyet az érdekek, a hatalom és a vadkapitalizmus ural. Azt remélem, hogy örökségét, a megértés, a türelem és a befogadás üzenetét utódjai is továbbviszik.
Birtalan Albert
Az írás megjelent a Vasárnap 2026/16-os számában a Fókusz-összeállítás részeként (Összeállította: Szász István Szilárd).
