A kolozsvári Szent Cecília-kórus és -zenekar hatvanöt főből álló együttessel indult útnak, hogy Budapestet és Bécset érintve erdélyi egyházzene értékeit mutassa be. A zenei barangolás központi gondolatát Ruzitska György bécsi és budapesti kötődése képezte, amely alkalmat kínált arra, hogy megismerhessék a Bécsben született szerző munkásságát, aki a 19. századi kolozsvári zenei élet egyik meghatározó alakja.
Kolozsvári misék Budapesten címmel a fővárosi hangversenynek a Szervita téri Belvárosi Szent Anna-templom adott otthont. A koncert nyitányaként Ruzitska első miséje csendült fel, amely 1815-ben keletkezett, és a kolozsvári minorita templomban hangzott el először kiváló oboaművész barátja kezdeményezésére. A mű megszólaltatása nemcsak zenetörténeti jelentőséggel bírt, hanem egyben annak a gazdag egyházzenei hagyománynak is emléket állított, amely Erdélyben a 19. század elején bontakozott ki. Ruzitska bécsi születésű zenészcsaládból származott, tanulmányai során kiváló mesterek hatottak rá, majd 1810-től Erdélyben bontakoztatta ki tevékenységét. Kolozsváron több mint három évtizeden át a konzervatórium igazgatójaként működött, emellett karmesterként, tanárként, zeneszerzőként és egyházzenészként is meghatározó szerepet töltött be. Jelentőségét mutatja, hogy Liszt Ferenc kolozsvári látogatásai alkalmával ő fogadta és hangversenyeinek megszervezésében fontos szerepe volt. Ruzitska György tehetségét és elismertségét az a tény is bizonyitja, hogy miséje és Requiemjének kottái megtalálhatóak a belvárosi főplébánia kottatárában is. Különösen szép zenei élmény volt a szoprán szólista Covacinschi Yolanda, a Kolozsvári Magyar Opera magánénekese és Szabó Adorján oboaművész zenei összefonódása, akik nemcsak művésztársak, hanem házastársak is.
A koncert műsorában a másik kincses városhoz kötődő a Horváth Márton Levente Kolozsvári miséje volt, amelyet az együttes felkérésére a kolozsvári Szent Mihály-templom átadására komponált 2022-ben. A mű különös aktualitást nyert a budapesti előadás során, hiszen a szerző a Szervita téri templom kántor-karnagya, így a darab egyszerre kapcsolta össze Kolozsvárt és Budapestet. Erre az alkalomra a zeneszerző a mise Gloria tételét egy-egy részét újragondolta és hangszerelte, amely ebben az új formában most hangzott el először. Különös hangzása és a kórus-zenekar síkjainak összetettsége révén, úgy zeneileg, mint a szöveg zenei értelmezése szempontjából is egyedi és izgalmas alkotás.
A hangverseny egyik legmeghatóbb pillanatát a ,,kis Ceciliánusok” fellépése jelentette, a kórustagok gyermekei és a Szent Mihály-templom ministránsaiból összeállt gyermekek közösen adták elő Selmeczi György Passió-gyerekeknek című művét. A darab ősbemutatója meghitt környezetben, a kolozsvári főtéri templom Schleynig kápolnájában volt nagyhéten. A nagy odaadással és átéléssel dramatizált változatban előadott passió, a gyerekek ajka által a szenvedéstörténet teljesen más perspektíváját nyitotta meg, bebizonyítva, hogy a legsötétebb pillanatban is ott a remény. A gyermekek a passiót a zeneszerző jelenlétében adták elő, aki egy nagy zacskó édességgel fejezte ki háláját.
A turné Bécsben folytatódott, ahol a kórus és zenekar vasárnap délelőtt a lutheránus templomban látott el egyházzenei szolgálatot. Az istentiszteleten Moritz Hauptmann, James Chepponis, Halmos László, Felix Mendelssohn-Bartholdy, Kocsár Miklós és Georg Friedrich Handel művei mellett Ruzitska György mise részletei is felcsendültek, tovább erősítve a koncert tematikus ívét és a történeti repertoár sokszínűségét. Kolozsvár és Bécs kapcsolódása a templom orgonistájának, Windhager Geréd Erzsébetnek köszönhető, aki az együttest nagy szeretettel fogadta és szeretetvendégségben is részesítette a helyi kórustagok segítségével.
A nap második felében a bécsi piarista templomban került sor szentmisére, amely különös jelentőséggel bírt, hiszen ebben a templomban tanult és szolgált egykor Ruzitska György orgonistasegédként, és Joseph Haydn vezénylete alatt számozott basszust játszott. Húsvét nyolcadát ünnepelve Max Filke Terra tremuit című műve is elhangzott. A szentmise végén pedig a kórus már védjegyévé vált Horváth Márton Levente Szent Mihály-himnuszát adta elő. A szentmise főcelebránsa a piarista rend osztrák tartományának elöljárója Labancz Zsolt SchP volt, aki köszöntötte a kolozsvári közösséget és magyar nyelven is prédikált. A zenei szolgálat Ruzitska György kötődése mellett, azáltal vált különösen széppé, hogy a Szent Cecília közösség gyermekei ministráltak, az éppen azon a napon ezüstmiséjét ünneplő Labancz Zsolt mellett.
A négynapos egyházzenei körút kigondolója és irányítója Potyó István volt, a Szent Cecília kórus és zenekar vezetője, koncertmester Vincze-Dallos Csilla, szólót énekelt Covacinschi Yolanda, Kovács Eszter és György Róbert. Hála és köszönet a Gondviselő Istennek a lehetőségért és megvalósításért, illetve a támogatóknak, akik nélkül ez a felemelő élmény nem jöhetett volna létre. A koncertsorozat nem csupán előadások láncolata volt, hanem egy olyan kulturális jelenlét, amely az erdélyi egyházzene múltját és jelenét egyaránt képes volt megszólaltatni.
