Ferenc pápa 2025. április 21-én bekövetkezett halálával egy több mint 12 évig tartó példátlan pápai szolgálat ért véget. Példátlan ez a pápaság elsősorban azért, mert Jorge Mario Bergoglio személyével kapcsolatban ma már több szempontból elmondhatjuk, hogy ő volt „az első pápa”.
Igen, ő volt az első pápa, aki jezsuita szerzetes, aki latin-amerikai, s aki a Ferenc nevet választotta. Ezen kívül ő remélhetőleg úgy fog megmaradni az emlékezetünkben, mint hídépítő a különböző kultúrák és vallások között. Ugyanakkor Ferenc pápa maradandóan szimbólumává vált egy újszerű, ám evangéliumi értelemben nagyon is eredeti „pápaság-stílusnak”, amelyre az elődjeihez képest szerényebb életvezetés és a hangsúlyos társadalmi elkötelezettség jellemző. Ma már azt is joggal tekinthetjük „példátlan eseménynek”, hogy Bergoglio bíboros 2013. március 13-án, elődje, XVI. Benedek pápa váratlan lemondását követően, a konklávéban a bíborosoktól „reformfelhatalmazást” kapott.
Ennek a reformfelhatalmazásnak a jegyében Ferenc pápa kifejezetten arra törekedett, és másokat is erre bátorított, hogy a hívő nép szemszögéből tekintsék és alakítsák át az egyházi életet. Erre a törekvésére pedig ma már pápai szolgálata általános teológiai hangsúlyaként tekinthetünk. Ferenc pápa, a Szent Ignác-i lelkiséget követő lelkipásztor, nap mint nap egyetemes, vagyis katolikus szintre emelte a következő egyházias látásmódot: a teológiai reflexiót, a lelkipásztori gyakorlatot és a lelkiséget – mindig szem előtt tartva az „idők jeleit” – újra és újra össze kell kapcsolni.
Ferenc pápa számára a teológia a szó legtágabb értelmében vett lelkigyakorlat, egy humánus politikai gyakorlat szolgálatában, amely soha nem téveszti szem elől „a szegények melletti elköteleződés” evangéliumi elvét. Számára az egyház, amellyel együtt kell gondolkodnunk és éreznünk, mindenki háza, nem pedig egy kápolna, amely csak egy kis csoport kiválasztott személyt tud befogadni. Az evangélium üzenete ugyanis, amely mindenkihez szól, Ferenc pápa szerint nem a gazdagokat ítéli el, hanem a gazdagság bálványimádását, azt a bálványimádást, amely közömbössé tesz a szegények kiáltásai iránt.
A szegények kiáltásai iránti érzékenység mutatkozik meg abban is, hogy Ferenc pápa hivatali ideje alatt központi témaként kezelte a béke és a migráció kérdéseit, valamint a bolygónkkal szembeni ökológiai felelősséget. Pápaságát emellett az egyházi döntéshozatali folyamatoknak a szinodalitás szellemében végrehajtott reformja és az elvált és újraházasodott házaspárokkal való megértőbb bánásmód is jellemezte.
Az irgalmasság rendkívüli jubileumi éve (2015–2016) és a szinodalitásról szóló püspöki szinódus (2021–2024) Ferenc pápa péteri szolgálatának két központi lelkipásztori és teológiai eseményét jelentik, amelyek első pillantásra időben és tematikusan egymástól elkülönülőnek tűnhetnek. Közelebbi vizsgálat után azonban mélyreható teológiai, egyháztani és lelkiségi összefüggések tárulnak fel, amelyek az egyház egységes víziójának egymást kiegészítő kifejezőformáiként mutatják be mindkét eseményt.
Ez az összefüggés abban válik nyilvánvalóvá, hogy Ferenc pápa a szinodalitást az egyház alapvető dimenziójának nevezi. Ez tehát nem csupán egy módszer a sok közül, hanem az egyház lényegéhez tartozik. Hasonlóképpen az irgalmasság sem csupán egy erény a sok közül, hanem a „keresztény hit speciális jellemzője”. Mindkettő – az irgalmasság és a szinodalitás – nem opcionális kiegészítő, hanem az egyházi lét alkotóeleme.
A szinodalitásról szóló világszinódus, amely Ferenc pápa örökségének egyik legvilágosabb, utóeseményei révén mindmáig aktív megnyilvánulása, s amelyre a püspökök mellett számos, szavazati joggal rendelkező világi krisztushívő nő és férfi részvételével került sor, annak a következetes folytatása és strukturális elmélyítése, amit az irgalmasság rendkívüli szentéve megalapozott: A 21. században egy olyan krisztusi egyház látható megvalósulása a cél, amely nem ítélkezik, hanem kísér; nem uralkodik, hanem szolgál; nem kioktat, hanem meghallgat; nem ítél el, hanem irgalmasságot gyakorol.
Vik János
Az írás megjelent a Vasárnap 2026/16-os számában a Fókusz-összeállítás részeként (Összeállította: Szász István Szilárd).
