Tudatosság, felelősségvállalás, őszinte szembenézés a problémákkal, lelki avagy fizikai bajok esetén – gyakran elhangzó, divatos kifejezések, tanácsok manapság. Nem csak akkor botlunk ezekbe a kifejezésekbe, ha a neten lelki vagy testi egészséggel vagy bármilyen életmód témával kapcsolatos cikket olvasunk. Maga Ferenc pápa is gyakran hangsúlyozza a felelősségvállalás fontosságát. A pedagógusokhoz szóló beszédében például 2018-ban elmondta: „Olyan életstílusra kell nevelni, amely a közös otthonunkkal, a teremtett világgal való törődő magatartáson alapul. Olyan életstílusra, amely nem skizofrén, vagyis, példának okáért, nem fordulhat elő, hogy gondjainkba vesszük a kihalófélben lévő állatokat, de nem veszünk tudomást az idősek problémáiról, vagy hogy védelmezzük az amazóniai őserdőt, de elhanyagoljuk a dolgozók jogát az igazságos bérhez, és így tovább… A nevelésnek mindenekelőtt a felelősségérzet fejlesztésére kell irányulnia: nem arról szóló szlogeneket kell sulykolni, hogy mit kellene tenni másoknak…”
Habár ez esetben a pápa egy adott témáról, a teremtésvédelmi neveléssel kapcsolatban mondta ezeket, megragadott ez az utolsó mondata. Mert valahogy sokunknak mindig ez a legkönnyebb. Könnyebb hangzatos érvekkel odébb dobni a problémát, kihúzni magunkat a felelősségvállalás alól Oldja meg más, én mosom kezeim. Mert hiába nézzük azt is, hogy a nevelésnek hol van az alfája és ómegája, az otthoni hét év, a jó tanító, a kiváló, többdiplomás pedagógusok, mi számít inkább, kinek a vállát nyomja a teher? Mégis tény, hogy Románia gyalázatosan rosszul szerepelt a legutóbbi PISA-felméréseken. A felmérésből kiderült, hogy a diákok nagy százalékának nem megy az értő olvasás, s hasonlóan szerepeltek matematikából és természettudományokból is. Ez csak egy példa, ami a legutóbb szembejött velem, s csodálkozva olvastam, de sok minden más példát is lehetne hozni helyette, életünk sok más területéről. S természetesen ez esetben sem az a fontos, hogy kire lehet ujjal mutogatni, mert nem az vezet a megoldáshoz, sem jobb eredményekhez.
Sokan mondják, hogy jól nevelni is csak példamutatással lehet. Ezt is olyan gyakran hallottuk már, hogy akár el is lehet kezdeni alkalmazni. Milyen szép lenne, ha a felnövekvő generáció nem azt tanulná meg, hogy lehet szőnyeg alá seperni a problémákat, kedvesen, mosolyogva valaki másra hárítani. Minél magasabb pozícióban van valaki, annál fontosabb, hogy példát tudjon mutatni, felnőttként tudjon dönteni, felelősséget tudjon vállalni. Egyszerűen hangzik, mégis nagy kihívás!
