Jubileumi évet zárt a Szent László-plébánia

0
634

A nagyváradi Szent László-plébániatemplom a tavaly ünnepelte 300 éves jubileumát. A jubileumi évet záró ünnepi szentmise végén köszönetet mondtak mindazoknak, akik hozzájárultak az évforduló emlékezetesebbé tételéhez, hozzáadva anyagit-lelkit-szellemit az egyházközség életéhez.
Dr. Kovács F. Zsolt plébános egy-egy emléklappal köszönte meg az egyháztanács, a kórusok, a szeretetszolgálat, a ministránsok, a családok, az imacsoportok mellett az oktatók munkáját is, hiszen, mint fogalmazott, „a család után a pedagógusok azok, akik nevelik gyermekeinket”.

Egy évvel ezelőtt, a jubileumi évet nyitó ünnepi misén Böcskei László megyés püspök beszélt arról, hogy a püspöki palota egyházművészeti gyűjteményében megtekinthető az az oltárkő, mely a város 1692-es törökök alóli felszabadulásához kötődik. Benkovics Ágoston püspök, aki ott volt a vár ostrománál, a győzelem után egy hálaadó szentmisét mutatott be, és a valahol a várfalak mentén zajlott szertartáson használt oltárkövet szokták az új kezdet alapjaként emlegetni. A rendelkezésre álló forrásokból azt is tudjuk, hogy a püspök röviddel az ostrom és a hálaadó mise után helyreállította a káptalant, és a megfogyatkozott híveknek a saját birtokán felépíttetett egy templomot, nem messze a Körös partjától. Ideiglenesen ez a Szent Brigitta-templom lett az egyházmegye második székesegyháza – ez a templom napjainkban is létezik, és megint a római katolikus egyház tulajdonában van. A nyugodtabb és békésebb idők bekövetkeztével aztán Csáky Imre püspök és bíboros kezdeményezte egy újabb templom megépítését, Szent László tiszteletére. Az alapkő letételének ideje nem ismert, annyit azonban lejegyeztek, hogy a még befejezetlen templomba már 1723. január 10-én átköltözött a káptalan. A templom építése tovább folytatódott, és 1756. május 23-án szentelte fel ünnepélyesen Forgách Pál püspök, aki időközben már a negyedik székesegyház alapkövét is elhelyezte 1752-ben, a mai bazilikáét. Addig tehát a Szent László-templom volt az egyházmegye főtemploma, s ezért emlegetjük úgy a mai napig, mint a harmadik székesegyház.

Forrás: Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro