Szent Imre herceg – Szent István király és Boldog Gizella királyné fia – ünnepét november 5-én tartja egyházunk. Ebből az alkalomból a tizenöt éves fennállását ünneplő kolozsvári Szent Imre Római Katolikus Óvoda munkaközösségét kértük arra, hogy az általuk végzett szolgálatról valljanak, illetve arról, hogy mit jelent számukra az ifjúság védőszentjének nevét viselő katolikus intézményben bekapcsolódni a legkisebbek nevelése révén a jövő nemzedékek formálásába.
Hálás vagyok a jó Istennek, hogy a Szent Imre Római Katolikus Óvodába vezetett. Akkor nehéz döntés volt, hiszen az előző munkahelyemen is jól éreztem magam, de ma már tudom, hogy a lehető legjobb elhatározás volt. Az igazgatónővel folytatott hosszas beszélgetés után azt éreztem, hogy ebben az intézményben lesz helyem és feladatom. Logopédusként és egyéni fejlesztőként megadatik az a lehetőség, hogy személyes, egyéni kapcsolat alakuljon ki a gyerekek és köztem, a Varázskuckó logopédiai kabinet falai között. Nemcsak szakemberként szeretek az óvodában létezni, hanem elsősorban kollégaként és szülőként is. Sokkal többet kaptam az intézménytől, mint sejtettem. Tiszta szívű gyerekeket, mély és őszinte varázskuckós beszélgetéseket, és nem utolsósorban lehetőséget szakmailag kibontakozni. Jelenleg öt hónapja született, második kisfiunkkal vagyok itthon, de örömmel és kíváncsian várom a visszatérést.
Még mielőtt elkezdtem volna itt dolgozni, hallottam a jó hírét az óvodának. Azt, hogy mennyire jól felszerelt, jó struktúrájú és összetartó közösség. Egy olyan intézmény, amely mindent biztosít az óvónő számára azért, hogy maximálisan el tudja végezni a dolgát. Mindezek beigazolódtak, miután elkezdtem itt dolgozni. Olyan jó és hálás feladat nap mint nap belenézni ezekbe a hatalmas és tiszta szemekbe, és megtölteni értelemmel és érzelemmel. Csodás dolog látni, hogy ezek a kicsi emberkék imára kulcsolják apró kezecskéiket, és együtt imádkoznak evés előtt és után. Szeretem, hogy ebben a szellemben töltjük napjainkat, jó érzés ennek a közöségnek a tagja lenni.
Jézus mondta: „Engedjétek hozzám a gyermekeket, mert ilyeneké az Isten országa” (vö. Mk 10,14; Lk 18,16). Ez az idézet lebeg már 12 éve a szemem előtt, mikor a gyermekeket fogadom, várom az óvodába. Jézus is szeretetébe fogadja a gyermekeket, tudva, hogy a szeretet fizikai kifejezésére is szükségük van, egyben áldásával megerősíti őket leendő küldetésükben, hivatásukban. Jézus felszólítása ma is érvényes, amelyet intézményes módon a keresztény katolikus óvodák akarnak megvalósítani. Vezessük hozzá gyermekeinket, hogy megvalósuljon életükben mindaz, amit róluk, hivatásukról megálmodott a teremtő Isten.
Óvodánk védőszentje Szent Imre herceg. Szent Imre alakja példaképül szolgálhat a legkisebbek számára is. A jóra törekvő, atyja intelmeit követő ifjú példája ma is időtálló ebben az öntörvényű, egocentrikus világban. 2011 óta azért dolgozom ebben a katolikus óvodában, mert fontosnak tartom, hogy az óvodás korú gyerekek megismerjék hitünk alapjait és a keresztény értékrend alapján nevelődjenek. Óvodai nevelésünkben alapelv, hogy a gyermeki személyiséget tisztelet, elfogadás, szeretet, megbecsülés és bizalom övezi. Keresztény alapokon nyugvó nevelésünk a gyermek személyiségéhez igazodik, lehetővé teszi és segíti a gyermek személyiségfejlődését, amelynek során a gyerekek képessé válnak a hit befogadására, megváltozik viszonyuk saját magukhoz, kapcsolódásuk a másik emberhez, kapcsolódásuk a természeti és tárgyi környezethez, valamint a gyermek egyéni képességeinek kibontakozásához.
Az óvodás gyermek életkori sajátosságait figyelembe véve azt tartjuk, hogy a gyermekekkel foglalkozó felnőttek, pedagógusok és dajkák egyaránt a személyes példájukkal hatnak a növendékeikre. Általuk tapasztalják meg a hit örömét, az imádság bensőséges módját. Az óvodáskorú gyermek az érzelmein és a cselekvésein keresztül ismeri meg az őt körülvevő világot. Ezért mindig szükséges szem előtt tartani, hogy a hitismeretet röviden, érthetően és élményszerűen adjuk át nekik. A leghatékonyabb, ha minden nap találkoznak a hittel, a vallással. Amennyiben ez beépül mindennapjaikba, szinte észrevétlenül szívják magukba az ismeretek mellett az életmódot is, ez válik természetessé a számukra.
Ezért tartjuk megfelelőnek az úgynevezett gyertyagyújtásokat vagy lelki perceket. Bátran mondhatjuk, hogy az óvodás korosztály vallásos nevelésében sokkal jelentősebb szerepet tölt be a személyiségformálás, mint a hitismeret átadása. A gyermek lelki nevelésében mindenekelőtt az erkölcsös viselkedés alapozását fontos megvalósítani. Erre az alapra tud majd iskoláskorban építeni a hitoktató, később pedig az egyház közössége. Éppen ezért csak olyan alapvető hitbeli ismeretekkel kínáljuk meg őket, amik könnyen érthetőek és valóban a hitismereti alapokhoz tartoznak. Ilyenek a teremtés egyszerű ismertetése, az adventi és a nagyböjti időszak szintén gyermeknyelven megfogalmazva. A karácsony és a húsvét öröme beragyogja az ő kis életüket is. Hallanak a Szentírásról, megismernek néhány bibliai történetet és ismerkednek egy-egy szent életével. Ennyi talán elég is nekik, ezen felül az emberségük formálása a feladatunk, ami nemes, de igen nehéz feladat.
Óvodánkban hasonló foglalkozások vannak, mint a többi óvodában, de a reggelt imával kezdjük. Leülünk a gyerekekkel a szőnyegre, gyertyát gyújtunk és imádkozunk, anyáért, apáért, erkölcsi beszélgetések keretében szólunk például a jóságról, szeretetről, megbocsátásról. A gyertyagyújtást mint a gyermekek bevezetését az Istennel való kapcsolatba örömteli, vágyakozást ébresztő közös tevékenységként éljük meg. A gyermekek az óvodás csoport napirendjébe beépítve vesznek részt a gyertyagyújtás alkalmain. Együttlétünk középpontjába tehát égő gyertyát helyezünk. A gyerekek megtanulják, hogy a kihelyezett tárgy Jézust jelképezi, és a közös figyelmünk feléje irányul. Jellemző, hogy a kicsiktől nem várjuk el a keresztvetést, de azt igen, hogy összetegyék a kezüket. Ezután következik a napi téma feldolgozása, ami lehet ismeretközlő, ismétlő, vagy a nagyobb növendékek aktivitását igénylő tevékenység. A gyertyagyújtás befejezésének is figyelmet kell szentelni.
Heti rendszerességgel tartunk hittanórákat, amely alkalmakon az egyház által kijelölt lelki vezető bibliai történeteket, lelki tartalmakat ad át a gyermekeknek játékos formában. Templomot látogatunk, így ismerkednek a kis csöppségek a templomi légkörrel (tárgyakkal, szimbólumokkal) is. Öröm nézni, ahogyan kíváncsi szemekkel, érdeklődő kérdésekkel befogadják a körülöttük lévő világot. A mai kor gyermekei megtapasztalják, hogy együtt lenni jó, az örömteli percek biztonságban, harmóniában telnek. Megérinti szívüket az elfogadó, személyes szeretet, ami az Atyát képviseli az óvodapedagóguson keresztül.
Intézményünk minden pedagógusa, pedagógiai programunk teljes szakmai tartalma arra fókuszál, hogy Jézus Krisztust követve, a hozzánk járó gyermekek teljes személyiségét kibontakoztatva adja át keresztény, nemzeti, pedagógiai és ismeretbeli értékeit. A keresztény nevelést is kisgyermekkorban kell elkezdeni, mert később már nagyon nehéz „megásni” a hiányzó alapokat. Fontosnak érezzük a gyermekek boldogsága és boldogulása érdekében már ebben az életkorban megalapozni nem csak hitéletüket, de önmagukhoz, a világhoz, embertársaikhoz való viszonyulásukat, együttműködési képességüket az érzelmi intelligencia elemeinek megerősítésével, a boldog gyermekkor feltételeinek biztosításával.
A gyermek nevelése elsősorban a család joga és kötelessége, s ebben óvodánk kiegészítő szerepet tölt be. A gyermek Isten ránk bízott ajándéka. Szüleinek olyan kincse, amelynek értékét gyakran kevéssé ismerik, s a katolikus óvoda munkája során ez a kincs a szülő számára fokozatosan tárul föl. Sok gyermek a katolikus óvodában szerzi első vallásos ismereteit (katolikus köszönés, közös ima étkezés előtt és után). Életkori sajátosságaiból fakadóan fontos, hogy kezdetben az őt körülvevő felnőttek (óvodapedagógusok és dadák) életpéldájából tapasztalja meg Isten szeretetét. Az értékrend azért nagyon fontos, mert amit a kicsi gyermek három-hat éves kor között magába szív, az szinte pótolhatatlan. Ezért van kiemelkedő, missziós feladata óvodánknak, a gyerekek, a szülők, a munkatársak felé egyaránt. A keresztény nevelés célja tehát a hit ébresztése és fejlesztése, a gyermek hitvalló, felnőtt kereszténnyé nevelése, a hívő döntésre való felkészítés, hogy a keresztény közösségnek tudatosan aktív tagjai legyenek. Öröm számomra, hogy ebben a katolikus óvodában dolgozhatok.
Mit is jelent számomra a Szent Imre Római Katolikus óvodában dolgozni? Első gondolatom az volt, hogy lehetőség. 2018 őszén, tapasztalatlanként léptem be az óvoda ajtaján. Nagyon hamar egy erős érzés költözött be a lelkembe: hazaértem. Hazaérni számomra azt jelenti: jó helyen vagyok, szeretnek, értékelnek, számítanak rám, és nem utolsósorban egy közösség részévé válok. Egy közösségé, amelynek ugyanaz a célja, szeretetben tanítani és nevelni a ránk bízott gyerekeket. Általuk mi is fejlődünk és tanulunk, együtt új élményeket szerzünk. De az új élmények mellett elengedhetetlen a vallásos nevelés. Katolikusként fontos számomra, hogy tudjam táplálni és megerősíteni a keresztény hitet a gyerekben. A mai napig hálával tartozom a lehetőségért, hogy ebben az intézményben dolgozhatok. Az itt eltöltött évek során rengeteget tanultam és fejlődtem.
Kolozsvár szívében dolgozni a Szent Imre Római Katolikus Óvodában mint óvodapedagógus számomra örömteli érzés. Ebben az óvodában lehetősége van az óvodapedagógusnak fejlődni és felszerelt csoporttermekben megvalósítani kreativitását, hogy a jövő nemzedékének minél több „kincset” átadjon. Nem dolgozom sok ideje a Szent Imre-óvodában, de ezalatt az egy év alatt volt lehetőségem megtapasztalni, hogy közös erővel, együttműködéssel meg tudjuk teremteni azt a fejlődő, biztonságos légkört, amire minden óvodásnak szüksége van. Szeretem a munkámat és szeretek itt dolgozni, mert a Szent Imre Római Katolikus Óvodát a vidámság, a családias légkör és a hit jellemzi, ami egyben eredményes és sokoldalú. Köszönöm, hogy itt dolgozhatom!
2017 óta vagyok tagja a Szent Imre-óvodának és munkaközösségének. Jó ehhez a közösséghez tartozni, mivel itt rájöttem arra, hogy együtt dolgozunk, együtt keressük azt, hogy a gyerek jól és otthon érezze magát, hisz szeretve van az oviban. Örültem annak, hogy egy felekezeti oviban dolgozhatom. A vallásos értékeket és Isten szeretetét továbbíthatom az aprókáimnak. Átadhatom nekik, hogy Jézus szereti őket és együtt hálát adhatunk minden reggel azért, amink van. Jó megtapasztalni, hogy számíthatunk egymásra, ha bajban vagyunk, segítünk egymásnak. Öröm ennek az ovinak a munkatársa lenni!
Öröm számomra, hogy ennek a közösségnek tagja lehetek, itt otthon érzem magam. Öröm a gyerekekkel dolgozni, a bölcsődés gyerekekkel kifejezetten. Minden csöppség más egyéniség, mindegyik különleges. A mindennapokat ők teszik széppé, öröm látni a fejlődésüket, őszinte szeretetük ajándék számomra. Az óvoda által nyújtott biztonságos, gyerekközpontú és folyamatosan fejlődő környezetben nemcsak gyereknek, de felnőttnek lenni is jó.
Nyolc éve dolgozom itt. A Szent Imre-óvoda a második otthonom, ahova mindig szívesen megyek és jól érzem magam. Öröm számomra, hogy minden nap mosolygós tündérarcok várnak, a szeretet és odafigyelés jellemzi együttlétünket, mindennapjainkat. Az óvónői pályán minden a szívből jövő szeretetről szól. És igen, ezt a pályát a gyerekek teszik széppé, a velük való foglalkozás, az a szeretet, amit tőlük kapunk, és amit viszonozhatunk. A Szent Imre-óvoda felszereltsége megteremti számomra a továbbfejlődés lehetőségét, a sokoldalú minőségi munkavégzést is egyben. Jó ebben az óvodában, jó ebben a közösségben dolgozni!
A katolikus óvodában 2010 szeptemberétől dolgozom. Kicsi, meghitt, otthonias közösség fogadott. Akkor három csoport volt csak, és a csoportok különböző helyeken működtek. Azóta óriásit fejlődött az óvoda. Csodálatos környezetben, nagy épületben, kényelmes szép helyiségekben töltjük a mindennapjainkat. A csoportszobáink nagyon jól felszereltek, ahol lehetőségünk van a legjobb tudásunk szerint foglalkozni a gyermekekkel. Igyekszünk egy tiszta, biztonságos légkört teremteni, ahol a gyermekek jól érzik magukat, a szülő pedig nyugodt szívvel hagyhatja velünk a legnagyobb kincsét. Hálás vagyok, hogy ennek a közösségnek a tagja lehetek, és mondhatom, hogy számomra az óvoda második otthon lett. Szeretettel jövök dolgozni nap mint nap, olyan kollégák közé, akikre bármikor, bármilyen körülményben számíthatok. Napjaimat felvidítják a kis óvodásaim is, akik nagy szeretettel fogadnak minden alkalommal. A sok kis mosolygós szemecskék felvidítják a mindennapokat. Szeretek itt lenni és szeretem itt tenni a dolgomat, szeretek óvónő lenni a Szent Imre Római Katolikus Óvodában.
2017-től dolgozom a Szent Imre Római Katolikus Óvodában. Első perctől kezdve családias, barátságos légkör vesz körül, a kollégák ösztönöznek és támogatnak. Szeretem a gyerekeket, a munkámat, örülök, hogy egy jó munkaközösség tagja lehetek. Nagyon sok élményt és tapasztalatot szereztem, lehetőségem van fejlődni, tanulni, továbbképzéseken részt venni. Fontos számomra, hogy Jézus példája nyomán a gyermekek szeretetteljes, nyugodt légkörben nevelkedjenek, ahol a szeretet, türelem, a másik ember tisztelete, elfogadása a legfontosabb. Fő feladatomnak tekintem, hogy segítsem a gyermeki személyiség minél sokoldalúbb kibontakozását.
Kevesen olyan szerencsések, hogy már gyermekkoruktól tudják, milyen hivatást választanak maguknak. Mindig óvó néni szerettem volna lenni, ez volt az életem (egyik) célja. Azt csinálhatom, amit mindig is akartam. Nincs tisztább dolog, mint a gyermeki lélek. Azt gondolom, hogy a gyerekek őszinték, tiszták, az érzelmeiket nyíltan kifejezik. Ha én szeretettel fordulok hozzájuk, ha elfogadom őket olyannak, amilyenek, akkor nincs köztük különbség. Az ovis gyerekek őszintén sírnak, őszintén nevetnek. A kisgyerekek emberi tulajdonságai állandóak maradnak. Nagyon szerettem a korábbi munkahelyemet is, de az élet közbeszólt. 16 év tapasztalattal kerültem ebbe az óvodába, amit így utólag egyáltalán nem bánok. Sőt, nagyon sokat jelent számomra, hogy a Szent Imre Római Katolikus Óvodában tölthetem a mindennapjaimat, mert fontos számomra a vallásos értékrend, ezt próbálom átadni a gyerekeknek is a mindennapokban. A napunkat gyertyafényes rövid elcsendesedéssel kezdjük. A reggeli áhítatok, az étkezések előtti és utáni imádságok az Istenre figyelés rendszerességét jelentik. Az így megszokott napirendünk szerintem állandóságot, biztonságot közvetítenek a gyermekek felé.
Miért jó ebben az óvodában dolgozni? Címszavakban tudnám leginkább kifejezni: Mert otthonos, barátságos környezetben, jó kollegákkal körülvéve jó minden nap lenni, jó ide megérkezni. Mert rendelkezésünkre áll minden eszköz és lehetőség, ami a munkánkhoz szükséges. Mert lehetőségünk van szakmailag kibontakozni, kiteljesedni, jól csinálni. Mert a katolikus évkör ünnepeire építhetem az éves tantervünket, beleszőve azt a mindennapjainkba, és lehetőségem van megélni a gyerekekkel együtt is a saját hitemet.
Azért választottam ezt a pályát, mert nagyon szeretem a gyerekeket. Tudom, hogy felelős vagyok a kisgyermekek neveléséért és gondoskodásáért, segíthetek a gyerekek fejlődésében és boldogságában. Az óvodai tanítás során a gyerekekkel való munka során sok örömforrást találok. A kisgyerekek őszinte és spontán reakcióikkal és mosolyaikkal sok boldogságot hozhatnak a mindennapjaimba. Elég egy ölelés, egy mosoly, és máris jobbá tették a napomat. Ezt csak fokozza az a közösség, amiben dolgozom. 8 éve kerültem ebbe az óvodába, és mondhatom, életem egyik legjobb döntése volt. Olyan közösségre leltem, ahol megértjük, tiszteljük, meghallgatjuk egymást. Az ilyen pozitív és együttműködő környezet hozzájárul ahhoz, hogy a munkámat örömmel és lelkesedéssel végezhessem.
2015 őszén kezdtem el tevékenységemet a Szent Imre-óvodában. Akkor még csak hat óvónő fogadta a gyerekeket nagy szeretettel a három szerény, otthonias csoportba; mára viszont már tizenkettő. Fejlődés (szakmai fejlődés), fejlettség és felszereltség: szerintem ez jellemző a mi óvodánkra, a folyamatos fejlődés és fejlesztés. A gyerekek fejlesztése pedig a játékra alapszik, ami oly közel áll hozzájuk. Lehetőségünk volt részt venni az Erasmus+ projektben. Megismertük partnereinket, tanítási módszereiket és bepillanthattunk mindennapjaikba. Tele tarsollyal, sok pozitív élménnyel jöttünk vissza a mi kis óvodasainkhoz. Jelenleg gyereknevelésin vagyok az egyéves kislányommal, viszont türelmetlenül várom az új kihívásokat, valamit a sok őszinte és tiszta szívből jövő ölelést az óvodasaim részéről. Hiányolom a gyerekek mosolyát, őszinteségét. Hálás vagyok, hogy tagja lehetek ennek a közösségnek, ahol mindig segítőkész, őszinte és barátságos személyek vesznek, vettek körül.
„A játék.
Az különös.
Gömbölyű és gyönyörű,
csodaszép és csodajó,
gomb és gömb és gyöngy, gyűrű.” (Kosztolányi Dezső: A játék – részlet)
Mint a játék, olyan a Szent Imre-óvodában tanítani. Különös? Igen, különleges, hiszen pedagógusként olyan megtiszteltetés ér, hogy részese lehetek az őszinte gyermekkor boldog pillanatainak, minden nap.
Hasonlóan a játékhoz, a Szent Imre-óvoda is sokszínű, gömbölyű és gyönyörű. Itt tanítani azt jelenti, hogy részese lehetek egy olyan közösségnek, ahol bár sok különböző ember találkozik, közös cél és értékek vezérelnek mindenkit. Modern eszközökkel dolgozunk, de a hátunk mögött sok munka és odafigyelés van annak érdekében, hogy minden gyermek számára optimális nevelési és tanulási környezetet biztosítsunk.
Az értékek meghatározó szerepet játszanak mindennapi munkánkban. Az empátia, a türelem, a gondoskodás és a vallásos értékek átadása fontos részei a mindennapjainknak. Mindezek hozzájárulnak ahhoz, hogy az óvoda ne csupán egy tanítási intézmény legyen, hanem egy olyan hely, ahol az apró örömök és sikerek mindennaposak.
Az erő nem a számokban vagy a címekben rejlik, hanem abban a csodálatos érzésben, amikor egy apró csoport egy nagy egésszé áll össze, és képes megváltoztatni a világot. A közösség szellemét itt olyan erősen érezzük, mint a forró kávét egy hideg téli reggel.
A Szent Imre-óvoda nem csak munkahely, hanem egy varázslatos utazás az értékek és a közösség erejének birodalmában. Itt nemcsak oktatók vagyunk, hanem értékeket hordozó mesemondók, akik együtt építik a jövő generációit.
Persze vannak nehéz napok, amikor az ember csak a szemét forgatná vagy makacsul bosszankodna vagy elege lenne már, de olyankor ott van az Úr, akinek végtelen a türelme és meghallgat minden panaszt, és a kollégák, akikből lassan barát lesz az évek során. Így tehát azt mondanám, hogy itt az óvodában játszom sok kedves, pici kézzel,
„Játszom én és táncolok,
látszom én, mint sok dolog.
Látszom fénybe és tükörbe,
játszom egyre, körbe-körbe.”
Az írás megjelenik a Vasárnap 2023/45-ös és 46-os számaiban. Összeállította: Szász István Szilárd
