Napsugaras képek kiállítása

0
710

Volt egyszer az 1990-ben elindított, akkor hetilapként megjelenő Keresztény Szóban egy gyermeksarok. Volt az akkor még családi lapnak nevezett Vasárnapban egész gyermekoldal, amely az évente megjelenő Vasárnap Évkönyvben színes oldalakat kapott, és nagy sikernek örvendett. Néhányan mese- és versíróink, illusztrátoraink közül a Napsugárnak is szerzői. Többen az évek során itt-ott közreadták, könyvben kiadták a Vasárnapban megjelent meséiket, rajzaikat. Sikeres kötetek születtek. Mert az értékes munka utat tör magának az olvasók felé. Most a rajzolók más társaikkal együtt a Napsugár számára készített illusztrációiból egész kiállítás nyílt, szemet és szívet gyönyörködtető, igazi örömkavalkád, koloratúra, reményt adó gyűjtemény. A szerkesztők, a korábbi és jelenlegi főszerkesztő törekvése, hogy a nagyközönség elé tárják a műhelyük kincseit, nagy közönségsikert aratott.

A Napsugár és testvérlapja, a Szivárvány illusztrációiból nyílt kiállítás a kolozsvári Művészeti Múzeumban, amely szeptember 17-ig még látogatható. Az öt teremben harmincegy művész mintegy két évtized alatt a lapok számára készült illusztrációi láthatóak, és ez csak kis szelete a Napsugár hatvanhat évének.

A Napsugár gyermeklap, egészen pontosan gyermekirodalmi jellegű lap, később létrejött kistestvérével, a Szivárvánnyal az erdélyi magyar kisgyermekek nevelését szolgálja a legváltozatosabb eszközökkel, a legjobb hagyományok nyomán és a legkiválóbb szerzőkkel. E lap szerkesztőségében dolgozott egykor az író Fodor Sándor, Bajor Andor, a költő Kányádi Sándor, a képzőművész Soó Zöld Margit, ezt a lapot olvasva nőtt fel nem is egy nemzedék, amely mára író, költő, grafikus, festő és tanár, tanító, no meg olvasó…

A lap illusztrációiból színvonalas és igen változatos kiállítást tudtak létrehozni a szervezők úgy, hogy bőven válogattak a rendelkezésre álló, jobbnál jobb művek közül. Ez azt jelzi, hogy e lap milyen igényesen készült és készül, milyen tudatosan, erőt, pénzt nem kímélve dolgoztak a szerkesztők, hogy a legjobbakat szólítsák meg, vonzzák a lap munkatársai, barátai közé. Mindezt azért, hogy a gyermekek kezébe valóban érték, s ne olcsó bóvli kerüljön, ne csak a papír, amire nyomtatják, legyen minőségi, hanem elsősorban a tartalom és a látvány.

Vizuális kultúrában nőnek fel a mai gyermekek, a mozgóképek elárasztják őket. Mégsem mindegy, hogy szüleik, nagyszüleik, tanáraik mit adnak a kezükbe, mit ajánlanak nekik, mit néznek-olvasnak együtt. Igényes olvasó, igényes felnőtt ember csak az igényesen nevelt gyermekből válhat.

A mai gyermek sok mindenhez hozzáfér, olvasnivalóhoz, információhoz, játékhoz, képhez, de fontos, hogy nevelői csak válogatott értéket adjanak a kezébe. Erre kiváló eszköz a gyermeklap, a szülő, nagyszülő biztos lehet abban, hogy nem csak az éppen divatos szavakat, képeket kapja ott a gyermek, hanem átgondolt elbeszélést, csengő-bongó rímeket, találós kérdést, tréfát, természetrajzi, néprajzi tudnivalókat, és csupa olyasmit, ami hasznos és szép, szórakoztató.

Aki e kiállításra betér, ráérezhet, mi a lényeges különbség a művészi munka és a csak pénzért, haszonért dolgozó, igénytelen látvány között. E tárlat mintha nem is a Bánffy palota történelmi emlékekkel teli falai között lenne: vidám, könnyed, örömre, derűre, reményre hangol. Nem csak a színek miatt. Nem csak a rajzok alatt, mellett olvasható nevek miatt, hiszen a művek nagyrésze vers- vagy novellaillusztráció, azaz a művész egy másik művész gondolatainak képi ábrázolására szegődött, képzelete csak félig szabad, azt ábrázolja, jeleníti meg, kelti életre, amit egy másik művész megálmodott. Ezzel együtt vagy pont azért, mert a művészek együttműködése ihletőleg hat, a néző is szárnyal, elandalodik, jókedvre derül e kiállítás képeit nézvén. Rajzolni, színezni szerető ember talán ötletet, lendületet is merít, hogy maga is, akár kikapcsolódásból, papírra vesse saját álmait.

Amikor jövőt tervezünk, mindenképpen bele kell tervezni a kreativitást, és erre nevelni, irányítani a gyermekeket. Míg szabályok közé, gúzsba kötjük őket, kénytelen-kelletlen hasznos tagjaivá sorolja őket a társadalom, de boldog, alkotó, egészséges ember csak az álmodni, szárnyalni merőkből lesznek.

Bodó Márta