Személyes emlékek Márton Áronról

0
545

Ki nekünk Márton Áron? Erre a kérdésre kereste a választ Csúcs Mária a csíkszentdomokosi emlékkonferenciát követően interjúalanyaival.

Marton József, egyetemi tanár: Márton Áron elkötelezett volt, tudta azt, hogy ő a népéért él, és ezt egészében vállalta. Hűséges volt a szolgálatához. A mai ember is ilyen kellene legyen minden területen, minden szinten, elkötelezett, olyan, aki vállalja ehhez az áldozatot, a nehézséget. Ő soha nem kereste a kényelmet. Akik a kényelmet keresték, azokra rászólt, és elvárta azt, hogy a papok például következetesen végezzék a papi munkájukat, a hitvallásos iskolában a tanítók, a tanárok az ő munkájukat. Ezt várta el, és ő elsőként élte meg, eléjük élte ezt az áldozatos életet. Enélkül nem lehet előre haladni.

Nekünk többet kell vállalni. Pálffy Géza dokumentumai között találtuk, azt mondta egyik titkos lehallgatásban Márton Áron, amikor Pálffy Géza tanárként bement hozzá, és elmondta, marosvásárhelyi káplánként a sok barátja közül, többen orvosok, elhagyták az országot. ,,Igen, ez nem a mi megoldásunk, nekünk itt kell maradni”, mondta Áron püspök, az alapállása ez volt. Ezt ma is kellene üzennünk Erdély minden emberének, magyar emberének is, mivel magyarok vagyunk, hogy mi többet kell tegyünk, többet kell tanulnunk azért, hogy felmutassuk, hogy kik vagyunk.

Legkedvesebb személyes élményem, amely Márton Áronhoz kötődik, a papszentelés… Mi minden szolgálatot tőle kaptunk, ő adta fel nekünk. Hadd emeljem ki azt, hogy 1975. október végén Márton Áron elbúcsúzott az egyházmegyéjétől, nem is tudták sokan. Körbejárt. Először elment Marosvásárhelyre, az orvosi ellenőrzést elvégeztette, ott aludt. Másnap eljött Csíkszentdomokosra, a szülők sírjához, azután pedig Csíksomlyóra a kegytemplomba, estére pedig megérkezett Székelyudvarhelyre. Akkor nevezett ki, pár hónappal azelőtt székelyudvarhelyi káplánnak, bejött a káplánszobámba. ,,Hogy vagy, fiam? Hogy érzed magad?”, kérdezte. Akkor nem gondoltam arra, hogy engem látogatott meg utoljára a papok közül. Visszamenve október 8-a után többet nem hagyta el Gyulafehérvárt.

Szász János nagyenyedi plébános: 1972-ben Gyulafehérváron voltam az akkori kántoriskolában, ami a mostani érsekség, az akkori püspökség udvarán volt. Ott volt az iskola, a hálók, minden ott volt. Mint a gyerekek, lestük, hogy a püspököt nem látjuk-e meg. Volt egy nagyon érdekes történet, a szüleim eljöttek Fehérvárra, ez nem volt olyan gyakori, hanem a négy év alatt egyszer voltak. Hogy mutassam, milyen otthonos, milyen régi vagyok ott, mindent tudok, a püspöki kertbe is belopózkodtunk. A püspök úr fent volt a kertben, és meglátta, hogy ott vagyunk. Meleg, emberi hangon és jelzésekkel is hívott, hogy menjünk hozzá. Nem mertünk lépni se, én még úgy ahogy, a szüleim meg voltak illetődve. A püspök közel egy órát eltöltött velünk, körbevezetett, kedves, egyenes, személyes módon, hogy egy életre szóló volt ez a találkozás. Ezt éreztem akkor is, hogy itt van a püspök, hogy nem csak egy egyszerű ember van ott. Az emlékeim között van az is, amikor ’80-ban harangoztak, szeptember 29-én meghalt a püspök. Akkor diakónus voltam. Kértek, hogy segédkezzünk, és amikor felravatalozták a püspök urat, a kispárnát a feje alá én tettem be.

Azoknak, akik többet szeretnének megtudni Márton Áron püspök életéről, érdemes ellátogatniuk a csíkszentdomokosi Márton Áron Emlékmúzeumba, amelynek alapítója, Lázár Csilla, az emlékkonferencia főszervezője kérdésünkre válaszolva elmondta: ,,a látogatók visszatérő tapasztalata, hogy ez a múzeum sokkal érdekesebb, mint amire számítottak. Ez nekünk nagyon pozitív visszajelzés. Azt jó tudni a látogatást tervezőknek, hogy érdemes előzetesen bejelentkezni, a honlapunkon lehet, és a közösségi média felületünkön lehet tájékozódni. Rendelkezésre áll a múzeumban audio-guide is angol, magyar és román nyelven, de nagyon szívesen és nagyon lelkesen vállalnak tárlatvezetést az önkéntes kollégák minden látogatónak. Körülbelül 40 perces sétára készüljenek fel az ide látogatók, ami természetesen az érdeklődésük függvényében lehet akár hosszabb is, hiszen ez egy komplett séta a 20. századi történelemben. Márton Áron püspök 1896-ban született és jóformán végigélte a 20. századot. 1980-ban halt meg, élete nagyobb részében fontos szereplője volt az erdélyi magyar közösségnek, kezdetben papként és tanárként, a későbbiekben pedig püspökként azt mondhatjuk, hogy meghatározó szereplő volt. Benkő Samu, a történész a püspök temetésén azt mondta: leszakadt az erdélyi magyarság tartógerendája. Azt hiszem, hogy ez a metafora nagyon jól szemlélteti azt, hogy Márton Áron püspök mit jelentett. Mi azt reméljük, hogy nem szakadt le teljesen a tartógerenda, és valahogy a mi közreműködésünkkel is, természetesen a Szentlélek jóvoltából mindenekelőtt, a gondviselésnek köszönhetően Márton Áron hatása ma is él és töretlen.”

MEGOSZTÁS