Valós tapasztalatból vagy illúzióból felépített értékek?

Gondolatok Szent Jácinta életútja nyomán

0
645

Ma Szent Jácinta napját ünnepeljük. Ő arra példa, hogy megjobbíthatjuk életünket. Nemes dolog az életben az értéket keresni, de nem mindegy, hogy és hol keressük, hogy az eszme illúzió vagy a valóság! Jácinta születési neve: Giacinta Marescotti (Vignanello, 1585. március 16. – Viterbo, 1640. január 30.). Ferences apácák nevelték, lenézte tanítóit, apáca nővérét. Apáca lett, de lakásában maradt, fényűző életet élt. Súlyos betegen a gyóntatására jött ferences szerzetes világias életmódját látva nem akarta feloldozni. Jácinta ekkor őszinte bűnbánatot tartott, és felgyógyulva csak egy feszületet tartott meg emlékül. Életének hátralévő 20 esztendeje alatt megváltozott, messze földről is felkeresték, hogy tanácsot adjonː miként tudják ők is megjobbítani életüket. Jácinta 1640-ben hunyt el 55 éves korában,  egyházunk szentként tiszteli, január 30. az emléknapja.

Mit keres a mai kor embere? Mit tekint értéknek? Mi hajtja az élete során? Mi teszi teljessé az életét a 22. század emberének?

A fent említett kérdések nemcsak a mostani század embere számára időszerűek, hanem a mindenkori emberek ezekre keresik a válaszokat. Keressük a válaszokat, ki-ki a maga korában, a maga korlátai és adottságai, életkörülményei keretein belül. Talán merészség kijelenteni, de a mai kor emberének van a leginkább lehetősége arra, hogy megtalálja ezekre az állandó kérdésekre a válaszokat. Még csak keresgélnie sem kell hatalmas könyvtárak mélyein a megfelelő szakirodalom után kutakodva, vagy messzi tájakra elvándorolnia. Nem kell hozzá értelmiséginek, gondolkodónak, filozófusnak sem lennie senkinek ahhoz, hogy válaszokat, kész perspektívákat kapjon a kérdésekre.

Elegendő a mai kor embere számára egyetlen eszköz, egyetlen gombnyomás és a világháló, a közösségi média ontja magából az önmegvalósítás, a minőségi élet lehetőségeinek széles skáláján mozgó távlatait. Olyan lehetőségek ezek, amelyek mindannyiunk számára elérhetőek, amely során mindenki eljuthat a csúcsra, mindenki lehet gazdag és értékes ember. Egyik hatalmas előnye az egésznek – ígérik az érdeklődőknek –, hogy úgy érhetsz el mindent, hogy mindemellett humánus maradsz. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy ezek a sikeres emberek minden embertársukkal megosztják ezt a lehetőséget. Elmesélik, önzetlenül beavatnak mindenkit a sikereik titkaiba. Olyan lehetőségekről beszélnek, amelyekre szerintük mindannyian vágyunk. Nem kell mást tennünk, csak az ő sikereiket magasztalva beálljunk a sorba és hirdessük azokat. Részesei leszünk egy olyan, a saját valóságunkat illúzióvá varázsló, az övéket pedig megvalósító projektnek, amelyben a saját céljainkat és értékeinket feledve elkezdjük ezen embereknek a céljait követni, az ő értékeiket vallani, és erről minél több embert meggyőzni. Mindazok pedig, akik erre nemet mondanak, kemény kritikában részesülnek, akkor megbélyegeznek egy értéktelen, az élet igazi értékeit nem kereső, lusta embernek. Valóban ez lenne az értékes? Valóban így juthatunk el az igazi értékekhez?

Erre természetesen mindannyian másképpen alkotunk véleményt. A következtetést viszont levonhatjuk, hogy a bőség zavarában, nagyon körültekintően kell lavíroznunk a számtalan lehetőség között. Becsülendő és nemes dolog az értéket keresni, a helyes életre törekedni, de nem mindegy, hogy az eszme, amelyet követünk, számunkra csak egy illúzió vagy a valóság.

A 16−17. században élt emberek is keresték a válaszokat a bevezetőben említett kérdésekre. Számukra ugyan nem adatott meg, hogy otthonaikban egy gombnyomásra kapjanak válaszokat, viszont felkereshették Szent Jácintát. Hogy milyen tudás birtokában volt ez a ferences szerzetesnő, aki válaszokat adhatott kora emberének? Szent Jácinta életútja két részre osztható: a megtérése előtti, és az azt követő időre. Fogalmazhatunk úgy is, hogy arra a két időszakra, ameddig azt hitte, hogy megtalálta az élet értelmét, és miután valóban felfedezte azt. A fényűző, gazdag életnek hátat fordítva a vezeklő, imádságos, szerzetesi életet választotta, miközben megreformálta szerzetesrendjét és városát is.

Sokan keresték fel, hogy tanácsot kérjenek tőle: hogyan térhetnek ők is jobb útra, hogyan és hol találhatnák meg a kérdéseikre a válaszokat. Szent Jácinta saját tapasztalatait, a saját életét, a maga valóságát megosztva adott tanácsokat. Hogy mindenki számára követhető volt-e Szent Jácinta tanácsa, azt nem tudhatjuk. Viszont tudnunk kell különbséget tenni a valós tapasztalatból és az illúzióból felépített értékek között.

Maxim Katalin