Két évvel ezelőtt zuhogott az eső reggel, köd és pára borította a Kis- és Nagy-Somlyó hegy közti nyerget, ahová mégis, mindennek ellenére érkeztek az esőköpenybe burkolózó, esernyő alatt vacogó emberek. Azok, akiket nem riasztott el semmi, se az óvatossági és biztonsági intézkedések, az előzetes kommentháború, az örök pesszimisták siralmai, akik tudták, hogy a katolikus egyház fejének e kegyhelyre érkezése történelmi esemény, amelyből nem lehet, nem szabad kimaradni.
Fotó: Kristó Róbert
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
Az imádkozó, közösséggé váló tömeg nem csalódott: a köd felszakadozott, a nap kisütött és olyan közösségi élményt kaptunk mindannyian, amely kitart, erőt ad, egy, két, sok év távlatából is. Megéltük, hogy ezt is meg tudtuk valósítani, fegyelmezetten, felemelő módon, lélekbe hatolóan.
Fotó: Kristó Róbert
Azóta olyasmiket is megéltünk, amire sose gondoltunk: a járvány, a teljes be- és lezártság, az ezzel járó közösségi és egyéni lelki traumák sora, amelyeknek korántsem értünk a végére. Nem tudjuk, mekkorát és merre változott a világ, hogy az elszabadult, elszabaduló indulatok kit, kiket merre terelnek, hogy a mostani óvatos vagy rohamos nyitás valóban visszahozza-e, ami azelőtt természetes, megszokott volt… Hogy kell-e nekünk változnunk, miben és mennyire… Hogy a nálunk nagyobbak s hatalmasabbak merre fordítják a szekerünk rúdját…
Fotó: MTI/Veres Nándor
Az azóta eltelt két év felforgatta a hétköznapjainkat és ünnepeinket. Úgy tűnik, mindez a feledés homályába borítja, amit akkor és ott megéltünk. Ferenc pápa minden nehézség ellenére eljött, a mi őseink földjén állt, a mi segítő kegyszobrunknak adta a ritka, megtisztelő kitüntetést, az arany rózsát, ezzel minket is megtisztelt, felemelt, jelezte elismerését kitartásunkért és hűségünkért. Rajtunk áll, hogy az akkori élménybe, tapasztalatba kapaszkodunk-e, visszatérünk-e hozzá erőt meríteni, és visszük-e tovább a tanítást? A csoda olykor pillanatok alatt valósul meg, de mindig nagyon sok munka, ima, kitartó és megpróbált hit előzi meg. A csoda sosem előzmény nélkül következik be, még akkor sem, ha a kívülálló így látja. Jézus csodái hitre alapoztak. A mi hitünk megvan, bizonyítottuk. Szent Péter utóda, Jézus földi helytartója eljött hozzánk és jelezte: elismeri ezt a megpróbált hitet, őseink, eleink kitartását. Ezt tovább kell vinni, most rajtunk a sor, bizonyítani, hogy erőnk és forrásunk a hit, hogy amikor ködbe borul minden, amikor épp nem látszik a felénk nyúló kéz, mi tudjuk, hogy akkor is ott van, és utána nyúlunk, belé kapaszkodunk.
