Léleköntés dallamokon át, avagy állványokon hangokkal zsonglőrködni

1
1302

Bezárás és megújulás. Elvonulás és újjászületés. Lehetnek ezek nagyböjtünkre vonatkozó kiindulási pontok, de könnyen rávetíthetjük Kolozsvár központjának ékességére is őket, a Szent Mihály-templomra.

A 2018-ban kezdődött felújítási munkálatok idén a végéhez közelednek. A kolozsvári római katolikusok számára hatalmas dolgot jelent ez, hisz Isten házának külsőleg megvalósuló felújítása lelki feltöltődést, hitbeli megerősítést adhat. A fohászkodás és az ima teljességét természetesen nem a szakrális tér adja, ez egy spirituális folyamat része. A szakralitás materialitása, jelen esetben a templom szépségének, részleteinek kidolgozása csak a mélyebb pontok elérése, érintése és mélyítése szempontjából fontos. Egy teret nemcsak a lélek tölt be, hanem az idő is, amelynek jelei a változásban érhetőek tetten. A felújítás a kettő összeegyeztetése és az örökkévalóság megvalósítását szolgálja.

A Szent Mihály-templomot a 2019-es szeptember 29-i ünnepi búcsút követően a hívek és a látogatók elől egy ideig elzárták. A Szent Cecília kórus és zenekar a munkálatok menetébe enged betekintést a készülőben levő projektje által. Élettel, lélekkel és énekkel töltötték be a még poros, koszos, állványozott templom belsejét. A kórus a templom felújítási munkálatainak sikerességéért fohászkodott, számukra természetes és könnyű módszerrel: énekléssel.

Potyó István orgonista-karnagy elmondása szerint a felújítás alatt álló templomot látogatva hiányolta a spiritumot, a lelkületet, amely helyben volt mindazon évek alatt, amikor kántorként vagy a kórussal szolgált a szentmiséken. „Az állványok szőtte fémháló pedig elbűvölő és egyedi, ezért szerettem volna a kettőt összeegyeztetni, s kihasználni ezt a különleges alkalmat, amely valószínű a következő 50 évben nem sűrűn lesz, hogy betöltve vertikálisan és horizontálisan egy egész nagy falat Ceci énekesekkel, lelket vigyünk be a munkálatok közepébe” – mondta le a karnagy.

A Szent Cecília kórus és zenekar a templom belsejében felállított állványokról Horváth Márton Levente Szent Mihály-himnuszát szólaltatta meg, amely eredetileg a veszprémi Szent Mihály-szobor avatására íródott. A mű választása is a kórus családias légkörét tükrözi, hiszen a zenei darabot egy magyarországi tanulmányút során Bilibók András kórustag személyesen a szerzőtől kapta, tudván, hogy Kolozsváron a templom patrónusa Szent Mihály, a kórus pedig már régebben énekli Horváth Márton Levente O salutaris hostia művét. Potyó István ezek után kérte a szerző engedélyét, hogy kíséretet hangszerelhessen mellé és a templomot lélekkel megtöltve felvételt készítsenek.

A videó- és hangfelvétel hamarosan mindenki számára látható és hallható lesz, hangulatát pedig könnyen átveheti bárki, aki lelkébe fogadja a zenét és a hangok lépcsőzetes épülése által saját lelkének szépítésére törekszik.

Cziple Hanna Gerda