EVANGÉLIUM
Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea határvidékén. Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor megálltak, és hangosan így kiáltottak: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Ő rájuk tekintett, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Útközben megtisztultak. Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos szóval dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És ez az ember szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: „Nemde tízen tisztultak meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?” Aztán hozzá fordult: „Kelj fel és menj! Hited meggyógyított téged.” (Lk 17,11-19)
A legszebb tulajdonság az emberben a hála képessége. Aki hálás valakinek, az az ember már nincs többé egyedül, hiszen tudja, hogy vannak emberei, akikre számíthat. Aki Istennek hálás, annak pedig a legjobb dolga van itt a földön, hiszen Ő örök szövetséget kötött velünk.
Pakot Géza SJ, a szatmárnémeti Hám János Teológiai Líceum iskolalelkésze
