Ferenc pápa: Az imádság nem azt jelenti, hogy bezárkózunk a lelkünkben az Úrral

0
264
Fotó: Vatican Media

A VI. Pál aulában tartotta meg Ferenc pápa a szerdai általános kihallgatást az esős idő miatt. A világjárvány keltette kihívásokról szóló katekézis sorozata befejeztével most visszatért az imádság témájára, és Illés próféta küldetését elemezte, aki egyike az egész Szentírás legmegnyerőbb alakjainak. Noha Illés a benső szemlélődés embere, mégis bátran vállalja küldetését, benne a konfliktusokkal terhes feladatokat is.

Újrakezdjük az imádságról szóló korábbi katekézisünket, amit a teremtésvédelem témája miatt szakítottunk meg – kezdte beszédét a pápa. Most az egész Szentírás egyik legmegnyerőbb alakjával találkozunk, aki túllép korának határain és jelenlétét az Újszövetség eseményeiben is észrevesszük, amint Mózes mellett feltűnik a Tábor hegyén Jézus színeváltozásakor, aki pedig maga tesz utalást alakjára Keresztelő János tanúságtétele igazolásakor.

A mennybe elragadtatott próféta visszatérését várták  

A Bibliában Illés hirtelen, titokzatos módon tűnik föl, jelentéktelen kis faluból származik, míg végül tanítványa, Elizeus szeme láttára tüzes szekéren elragadtatik. Pontos eredet és főként befejezés nélküli ember, akinek éppen ezért úgy várták a visszatértét, mint a Messiás előfutárát. Illést a Szentírás kristálytiszta hitűnek mutatja, neve – Jahvé az Isten – küldetése titkát őrzi. Egész életét ez jellemzi: feddhetetlen ember, aki nem képes hitvány kompromisszumokra és aki a próbatétel során is hűséges marad. 

Elragadtatottság és megalázottság pillanatai

Ferenc pápa Illés próféta vonásai közül imádságos lelkületét emelte ki. Az ima éltető erő volt számára, éppen ezért lett a monasztikus hagyomány egyik legkedvesebb alakja, olyannyira, hogy egyesek az Istennek szentelt élet lelki atyjának választották őt. Illés Isten embereként a Magasságbeli elsődlegességéért küzd, noha neki is számolnia kell emberi gyöngeségeivel. A hamis próféták elleni győzelem a Hóreb hegyén éppúgy hasznára válik, mint a saját eltévelyedése, hiszen „nem tartja magát többre az atyáinál”. Az imádkozó ember lelkében saját gyengeségének a megtapasztalása értékesebb lehet a magasztos pillanatoknál. Néha az imában a lelkesültség emel fel, máskor a fájdalom, a szárazság és a próbatételek pillanatai jönnek el, miként Szent Péter és Szent Pál életében is voltak magasztos és megalázó, szenvedő időszakok.

Az imádság próbapadja a felebarát iránti konkrét szeretet

Illés a szemlélődő és az aktív élet embere, aki törődéssel figyeli kora életét és ha kell, akkor fellép a királyné ellen. Ferenc pápa arra buzdított, hogy a próféta példája nyomán mi keresztények szintén hassunk a vezetői felelősséget hordozó emberekre és Illés bátorságával mondjuk: Nem, ezt nem szabad! Ez gyilkosság! Szükségünk van Illés lelkületére, aki az Úr előtt áll és aki testvéreihez megy vele! Az imádság nem azt jelenti, hogy bezárkózunk a lelkünkben az Úrral. Nem, ez nem imádság! – szögezte le a pápa. Az imádságban szembesülünk az Istennel, majd hagyjuk, hogy ő testvéreink szolgálatára küldjön. Az imádság próbapadja a felebarát iránti konkrét szeretet. Ez fordítva is igaz. A hívek a világban azután tevékenykednek, hogy csendben voltak és imádkoztak, máskülönben cselekedetük indulatos lesz és megkülönböztetés nélkül marad és végül terhes kapkodássá válik. Ha ezt hívő emberek teszik, akkor igazságtalanságot követnek el, mert nem mentek korábban az Úrhoz imádkozni, hogy megkülönböztessék a tennivalóikat.

Az Isten-tapasztalás csúcspontja a Hóreb hegyén a szellő jelében  

Utolsó gondolatmenetében Ferenc pápa Illés próféta hitének a fejlődéséről beszélt, hiszen ő maga is növekedett az imádságban, miközben apránként megtisztította azt. Mind tisztábban látta az Isten arcát az útja során. Végül eljut csúcspontjára abban a rendkívüli tapasztalatban, amikor Isten megnyilvánul neki a Hóreb hegyen. Nem mutatkozik a heves szélviharban, sem a földrengésben, sem az emésztő tűzben, hanem csak a könnyű szellő suttogásában. A pápa egy újabb fordításra utalt, mely alig hallható beszédes csendről szól. Így nyilvánult meg Isten Illésnek és ezzel az alázatos jellel mutatkozik meg a próféta előtt, aki éppen menekülőben van, miután elvesztette a békét. Egy fáradt ember elé járul az Isten, aki azt gondolja, hogy minden szinten mindent elhibázott, az Isten ezzel a csendes szellővel nyugalmat és békét hoz ismét a szívébe. Illés történetét mindnyájunknak írták. Némelykor esténként egyedül érezzük magunkat, mint akik semmire sem jók már. Ilyenkor van ideje az imádságnak, mely szívünk ajtaján kopogtat. Illés köpenyét mi is megszerezhetjük magunknak, ahogy felét megszerezte az Illés-tanítvány Elizeus. Még ha hibáztunk is valamit, és félelmek szorongatnának, Istenhez térve az imádságban, visszaszerezzük egy csoda révén a nyugalmat és békét, hiszen ezt tanítja nekünk Illés példája – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.  

Forrás: Vértesaljai László SJ/Vatican News