A temesvári Notre Dame-nővérek temploma és kolostora adott otthont a bánsági római és görögkatolikus szerzetesrendek és kongregációk tagjai találkozójának április 25‑én, szombaton. A rendezvény 11 órakor a Notre Dame‑templomban, a bolgár személyi plébánia templomában szentmisével kezdődött, amelyet Pál József Csaba temesvári megyés püspök mutatott be. Koncelebrált Ioan Călin Bot lugosi görögkatolikus püspök, valamint Szilvágyi Zsolt temesvári pasztorális helynök.
A találkozón jelen voltak a bazilita nővérek, a konventuális ferences rendiek, angolkisasszonyok (Congregatio Jesu), Jézus és Mária Szent Szíve Leányai ferences nővérek, Szent Johanna Antida Thouret irgalmas nővérek, Notre Dame-nővérek, Szentháromság monasztikus közösség tagjai, schönstatti Mária-nővérek, valamint a Gondviselés nővérei.
Homíliájában Pál József Csaba megyés püspök három témára irányította a figyelmet: a személyes istenkapcsolatra, a küldetésre és a közösségre. „A megszentelt életet élő személy egész lényével, szavaival és tetteivel Istenre mutat. Ugyanakkor közösségekben éltek, a hitet közösségben élitek meg, ami rendkívüli erő forrása. Azt várom tőletek, kedves szerzetesek, hogy a közösség példáját mutassátok meg az egész egyházmegyének és a társadalomnak. Ahol szeretet, egység és közösség van közöttünk, ott jelen van Jézus – és ezt mások is látni fogják” – hangsúlyozta a főpásztor.
A szentmise végén Ioan Călin Bot lugosi görögkatolikus püspök, a Romániai Püspöki Konferencia papságért és a megszentelt életért felelős bizottságának elnöke szólt a jelenlévőkhöz: „Amikor beléptem ebbe a templomba, két valóság ragadta meg a figyelmemet. Az első az volt, hogy itt vagytok a padokban, a második pedig mindegyikőtök életének misztériuma. Mindannyian katolikusok vagyunk, a Jézus által alapított egyetemes egyház tagjai. Különböző rítusok, kultúrák, nemzetiségek és nyelvek különböztetnek meg, de ugyanakkor gazdagítanak is bennünket. Itt most öt nemzetiség van jelen: román, magyar, német, olasz és bolgár. Ezért a találkozás és az együttműködés nemcsak szükséges, hanem a gazdagság forrása is. A második valóság az, hogy mindannyiunknak értékes és titokzatos hivatása van. Fontos, hogy ne felejtsük el, kiért élünk. Isten választott bennünket, jeleket küldött, amelyeket egyedül vagy mások segítségével felismertünk; vezetett és meghívott bennünket. Ezért értékes ez a hivatás.
A záróáldás után M. Carmen Stanci nővér röviden bemutatta a templomot és a Notre Dame-nővérek Kongregációjának történetét, különös tekintettel a temesvári egyházmegye területén végzett szolgálatukra. „A kommunista rendszer előtt egyházmegyénkben közel 500 nővér szolgált, közülük mintegy 200-an Temesváron. Miután 1949 augusztusában el kellett hagyniuk a kolostorokat, továbbra is tartották egymással a kapcsolatot, titokban találkoztak, és szükség esetén segítették egymást – mondotta Carmen nővér.
Végezetül Miklós M. Renáta nővér meghívta a jelenlévőket a Notre Dame‑kolostorba, ahol a találkozó kötetlen beszélgetéssel és a jövőbeli közös programok tervezésével folytatódott.
