A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) tagjai november 3. és 7. között ad limina látogatáson vesznek részt Rómában. Ennek keretében XIV. Leó pápa is fogadja a püspökök testületét. A látogatás második napján, november 4-én reggel az MKPK tagjai szentmisét ünnepeltek a római Santa Maria Maggiore pápai bazilika Cesi-kápolnájában.
A szentmise főcelebránsa és szónoka Udvardy György veszprémi érsek, az MKPK elnökhelyettese volt. Koncelebrált Székely János szombathelyi megyéspüspök, az MKPK elnöke, a püspöki testület tagjai; Németh Gábor, az MKPK titkára; Törő András, a Pápai Magyar Intézet (PMI) rektora és a jelen lévő papság. Az asszisztenciát a Pápai Német–Magyar Kollégium (Collegium Germanicum et Hungaricum) magyar növendékei adták. A szentmisén jelen volt Érszegi Márk Aurél, a Római Magyar Akadémia igazgatója.
A római Santa Maria Maggiore-bazilika, a legősibb Mária-templom, a négy pápai bazilika egyike, melynek felszentelését Havas Boldogasszony emléknapján, augusztus 5-én ünnepeljük.
Az egyházi hagyomány római Betlehemnek is nevezi: a főoltár alatt őrzik a Kisded Jézus jászolereklyéjét, ezért hosszú ideig karácsonykor a pápa itt mutatta be az ünnepi szentmisét. Loyolai Szent Ignác ennek közelében mutatta be az első szentmiséjét.
A bazilika főhomlokzatán található Sion leánya elnevezésű rózsaablak magyar származású festőművész alkotása. A pápai oltár közelében, a padozaton találjuk a híres szobrászművész, Giovanni Lorenzo Bernini egyszerű síremlékét.
A szentmise helyszíne a Cesi-kápolna (Cappella Cesi) a 16. századi római késő reneszánsz egyházművészet szép példája. Alexandriai Szent Katalin tiszteletére szentelték, és egyúttal a tekintélyes Cesi család két bíborosának temetkezési helye.
A bazilika ad otthont a Nagy Szent Gergely pápa kora óta a római nép által tisztelt Salus Populi Romani (a római nép megmentője) elnevezésű kegyképnek, amelyhez Ferenc pápa megválasztása másnapján, 2013. március 14-én elzarándokolt, majd pedig élete határhelyzeteit (kórházi kezelések), illetve apostoli útjait szintén ez előtt a kegykép előtt ajánlotta a Szűzanya oltalmába, és az utakról Rómába visszatérve is itt adott hálát, összesen 126 alkalommal. Végrendeletében úgy döntött, hogy a számára oly kedves kegykép közelében temessék el. A bazilikában még további hét pápát helyeztek örök nyugodalmra: III. Honoriuszt, IV. Miklóst, Szent V. Piuszt, V. Szixtuszt, VIII. Kelement, V. Pált és IX. Kelement.
A jó pásztor nevükön szólítja az övéit, életét adja értük, és azokat is keresi, akik távolra kerültek tőle. Krisztusnak ezt a szeretetét állította a püspöki szolgálat középpontjába Udvardy György veszprémi érsek a római Santa Maria Maggiore-bazilikában bemutatott szentmise homíliájában. Az ad limina látogatáson részt vevő magyar püspökök Borromei Szent Károly emléknapján, a szentatyával való találkozásra készülve hallgatták az evangélium tanítását.
„Én vagyok, aki van, aki érted van, aki benned van” – így magyarázta Jézus önmagáról tett kijelentését a szentmise főcelebránsa. Az „én vagyok a jó pásztor” szavakban Isten megmutatja, ki ő, és milyen kapcsolatban van népével.
Jézus nem egynek mondja magát a sok jó pásztor közül. „Ő az egyetlen” – fogalmazott az érsek. Az ő magatartásában és tanításában ismerhető fel, mit jelent jó pásztornak lenni.
A főpásztor felidézte az evangéliumi szakasz előzményét: a vakon született ember meggyógyítását és azt, ahogyan a nép vezetői kivetik maguk közül a meggyógyított embert. Jézus velük szemben mutatja meg, milyen az igazi vezető. Szavai mögött Ezekiel próféta figyelmeztetése is fölsejlik, aki az önző, hamis pásztorok ellen emelte fel szavát.
Krisztus pásztori szeretetének első vonása a személyes ismeret. Nevükön szólítja az övéit: olyan mély kapcsolat ez, amelynek megértéséhez az Atya és a Fiú egysége ad támpontot. „Ahogyan az Atya ismeri a Fiút, ahogyan a Fiú ismeri az Atyát – a jó pásztor így ismeri az övéit” – mondta Udvardy György. A rábízottak ismerete így a pásztori szolgálat lényegéhez tartozik. Az érsek ezután az élet odaadására irányította a figyelmet. A megszokott rend szerint a juh szolgálja az embert: gyapjút, táplálékot ad neki. Jézus azonban a saját életét adja a juhokért. Kiemelte: ebben az áldozatban Krisztus tudatos, szabad akarata nyilvánul meg. „Odaadom az életemet, mert akarom, mert újjá akarom teremteni Isten és ember kapcsolatát” – foglalta össze ennek értelmét. Ez a szeretet mindenkit személyesen érint, miközben senkit sem zár ki.
„A jó pásztornak az áldozata személyre irányul, de mindig egyetemes is.” A szentatyával való találkozásra várva különös súlyt kaptak ezek a gondolatok. A püspökök számára az ad limina alkalom arra is, hogy Krisztushoz igazítsák szolgálatukat, és megerősödjenek küldetésükben. „Mi, püspökök a jó pásztorral akarunk találkozni, a jó pásztor szemléletét, lelkületét akarjuk újból és újból magunkra ölteni” – fogalmazott a veszprémi érsek.
Ennek a lelkületnek a mindennapok feladataiban kell megmutatkoznia. A tiszta, egyértelmű tanításban, a nyáj védelmében, az egység szolgálatában éppúgy, mint a perifériára került emberek felkeresésében. A pásztor megkeresi az elkóboroltat és az elgyengültet, és gondot visel gyógyulására – mutatott rá az érsek.
Külön szólt a püspök és papjai kapcsolatáról. „Mintegy belső nyájként tekintünk papjainkra” – mondta. Utalt az előző napi, a Klérus Dikasztériumában folytatott beszélgetésre is, amelyen a rászoruló lelkipásztorokra fordított figyelem és törődés került előtérbe.
Ez a hozzáállás az egyházmegye egészében is feladat: a minden emberhez való odafordulás már az evangelizáció gondolatát hordozza. A homília végén Udvardy György ismét Krisztushoz vezette vissza hallgatóit: „A jó pásztor megvéd, a jó pásztor táplál, a jó pásztor az életnek a bőségét, az életnek a teljességét adja.” Ebből fakad a püspöki szolgálat vágya és vállalása is: „Életet adó pásztorok akarunk lenni.”
A szentmisét követően a püspökök egyénileg tiszteletüket fejezték ki Ferenc pápa sírja előtt, mely a Santa Maria Maggiore-bazilika bal oldali mellékhajójában – ahol a gyóntatófülkék is sorakoznak –, a Pál-kápolna – ahol a Salus Populi Romani kegykép található – és a Sforza-kápolna közötti részen van. A síremlék Liguriából – az egykori pápa olasz nagyszüleinek szülőföldjéről – származó márványból készül; a sírkövön csak a FRANCISCUS felirat, a fülke falán pedig mellkeresztjének reprodukciója látható.
A hagyomány szerint a 352–366 között uralkodó Szent Libériusz pápának álmában maga a Szűzanya adta tudtára, hol építsen számára méltó templomot Rómában. A pápa csodás álma 366. augusztus 5-ére virradóra történt. Aznap reggel a Szentatya kinézve palotája ablakain, Róma hét dombjának egyikén, az Esquilinuson fehéren tündöklő havat pillantott meg. A csodát a Szűzanya jeleként értelmezte, ezért ezen a helyen építették fel a Santa Maria Maggiore-bazilikát, amelyet azután augusztus 5-én szenteltek fel.
A püspöki konferencia tagjai az ad limina látogatásuk második napja során ellátogatnak a Kultura és Nevelés, az Istentiszteleti és Szentségi, az Evangelizáció, Kommunikáció Dikasztriumába, illetve a Szinódus Általános Főtitkárságára.
Este a Pápai Magyar Intézetbe és a Római Magyar Akadémiára látogatnak, ahol megnyílik a Magyar Kurír Szent pillantással: Fotókon a Magyar Katolikus Egyház tíz éve (Sacro quotidiano: Uno sguardo sulla vita dell Chiesa chiesa cattolica in Ungheria) című sajtófotó-kiállítása.
Forrás: Magyar Kurír
