2020. szeptember 11., péntek

0
820

EVANGÉLIUM

Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak:
„Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere.
Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod embertársadnak: »Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát«, holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki előbb a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből.”
(Lk 6,39-42)

Milyen nehéz szembe nézni önmagunkkal! Milyen nehezen szembesülünk a valósággal! Hajlamosak vagyunk magunkról jó vagy nagyon jó véleményt formálni. Még arra is jogot formálunk, hogy kioktassunk másokat. Mi tudjuk. Mi majd megmondjuk, mi a jó. Amikor a szentgyónás előtt benézünk a lelki tükörbe, bizony ott látjuk az erények mellett a hibákat is. Nem csak a szálkát, hanem a gerendát is észrevesszük. Van bátorságunk szembenézni hibáinkkal? Eléggé merészek vagyunk bevallani magunknak, hogy változásra van szükségünk? Tegyük meg Istennel az első lépést! Ő majd segít nekünk változni.

Kocsik Zoltán, a temesvári Piarista templom igazgatója

MEGOSZTÁS