EVANGÉLIUM
A fél kezére béna ember szombat napon történt meggyógyítása után a farizeusok kivonultak a zsinagógából, és maguk között arról tanakodtak, hogyan okozhatnák Jézus vesztét. Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnét.
Sokan azonban utána mentek, és ő valamennyiüket meggyógyította, de megtiltotta nekik, hogy nyíltan beszéljenek róla. Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése:
„Ez az én szolgám, akit kiválasztottam, szeretett fiam, akiben kedvem telik.
Kiárasztom rá lelkemet, és ítéletet hirdet a nemzeteknek.
Nem vitatkozik, és nem kiabál; szavát sem hallják a tereken.
A megroppant nádszálat nem töri el, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki, míg csak győzelemre nem viszi az igazságot. Az ő nevében bíznak a nemzetek.” (Mt 12,14-21)
„Ki mint él, úgy ítél” – tartja a mondás. Sokan ma is úgy élnek, hogy nem veszik észre az értük is lehajló isteni jóságot, így életvitelükkel száműzik életükből, lelkükből az Urat. Tán még a vesztét is kívánnák, hogy ne szóljon bele az életükbe. Ezzel ellenkezőleg, Jézus ítélete a szeretet és az irgalom. „A megroppant nádszálat nem töri el, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki.” Inkább gyengéd szeretetével és jóságával mindenki felgyógyulására vágyik, hogy „bízzanak nevében a nemzetek”!
Táncos Levente-György dicsőszentmártoni plébános
