2020. július 4., szombat

0
213

EVANGÉLIUM

Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?”
Jézus így felelt nekik: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.
Senki sem tesz régi ruhára új szövetből foltot, mert az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe: mert így kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőkbe való; akkor mindkettő megmarad.”
(Mt 9,14-17)

Keresztény életünk legnagyobb öröme, hogy vőlegényünk, Jézus eucharisztikus nászasztalának lehetünk mindig a vendégei. Ebben a nászban Őbelőle táplálkozhatunk. Az Istent ehetjük, hogy ereje szálljon a szívünkbe. Mi pedig egymást esszük és marcangoljuk. Ezt a deviáns kiéhezettséget kellene kiböjtölnünk!

Táncos Levente-György dicsőszentmártoni plébános

MEGOSZTÁS