2020. június 4., csütörtök

0
212

EVANGÉLIUM

Amint elérkezett a húsvéti vacsora órája, Jézus asztalhoz ült apostolaival együtt.
Így szólt hozzájuk: „Vágyva vágytam arra, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek. Mondom nektek, többé nem eszem ezt, míg be nem teljesedik az Isten országában.” Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: „Vegyétek, és osszátok szét magatok között. Mondom nektek: nem iszom a szőlőtő terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa.”
Azután kenyeret vett a kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: „Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is és azt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amely értetek kiontatik.”
(Lk 22,14-20)

Életünk legcsodálatosabb pillanata az, amikor Jézus eucharisztikus asztalának vendégei lehetünk. Amikor Isten és ember egy asztalhoz ül. Milyen kiváltságos kegyelemben részesülünk akkor, amikor Isten tápláló szeretetének pillanatait élvezhetjük. Jézus ígérete és vágya szerint ez az asztalközösség folytatódni fog számunkra egy örök életen át. A helyünk már elő van készítve!

Táncos Levente-György dicsőszentmártoni plébános

MEGOSZTÁS