EVANGÉLIUM
Abban az időben az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották, másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta:
„Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos.
A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet adok mindenből, amim van.«
A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: »Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!«
Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.” (Lk 18,9-14)
Hányszor választjuk mi is a hála eme formáját: nem vagyok olyan, mint más… A kiemelkedés nem jelent felülemelkedést: s bár sokszor sejtjük, hogy nem a jó úton járunk, jobban esik ezen maradnunk. A mi biztonságunkban, mindenkin áttaposva. Vigyázzunk: pillanatunk heve nem melegít sokáig. Sőt, inkább megéget.
Jánossi Imre zetelaki segédlelkész
