2020. március 18., szerda

0
317

EVANGÉLIUM
A hegyi beszédben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből sem egy i betű, sem egy vessző, hanem minden érvényben marad. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában.” (Mt 5,17-19)

Könnyíteni a törvény terhein: azon, ami megtart, egybetart. Hányan és hányan próbálkoznak vele: hogy legyen életszagúbb, vonzóbb, szabad(os)abb… A forradalmian új felcsillantja szemünkben a kialudt lángot. Vajon miért aludt ki? Mert féltünk megtenni, amit kellett volna? Kevésnek éreztük magunkat hozzá? Isten állandó, a változás a miénk. S pont ennek a változásnak kiszámíthatatlanságában ringatózunk az állandó jó s a kiszámíthatatlan kalandok között. Végtére is, nekünk magunknak kell megértenünk: minden értünk van.

Jánossi Imre zetelaki segédlelkész

MEGOSZTÁS