2020. március 7., szombat

0
355

EVANGÉLIUM
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Hallottátok a (régi) parancsot: »Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet!« Én pedig ezt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket! Imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszakra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek.
Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!”
(Mt 5,43-48)

Tegnapunk hegyalji biztonságából a csúcsra érkeztünk: oda, ahová már nem elég mezítláb bandukolni. Itt az életben maradás a tét, és ez a legnehezebb. Átlépni önmagunk béklyóin. Káromkodásból katedrálist építve úgy, hogy önző szeretetünk engedjük odaadni annak, aki visszarángat a mélybe. Ráadásul állandóan. A tét óriási: és ezen múlik, hogy kik vagyunk valójában…

Jánossi Imre zetelaki segédlelkész

MEGOSZTÁS