EVANGÉLIUM
Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket, hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét; itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon.
Ninive lakói is ott lesznek az ítéleten ezzel a nemzedékkel együtt, és helyeselni fogják a megbüntetését, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; itt pedig nagyobb valaki van, mint Jónás.” (Lk 11,29-32)
Talán rólunk beszélnek, amikor csodaváró tömegként elvárásaink magasáról szemlélünk áldatlan helyzeteket és áhítozunk valamilyen béketervezetről, egy jobb jövőről, elveszített vagy soha nem is látott identitásról. Esetünkben a tömeg kettéoszlott: hallgatóságra és a hallgatóság hallgatóira. Kíváncsiságunkat már csak a véletlen szerkeszti, Jónás-jelünk egyre távolodik…
Jánossi Imre zetelaki segédlelkész
