2019. október 21., hétfő

0
170

EVANGÉLIUM

Abban az időben amikor Jézus tanított, valaki megszólalt a sokaságból: „Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” Ő így válaszolt neki: „Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek, és elosszam örökségteket?”
Majd a tömeghez fordult: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.”
Példabeszédet is mondott nekik: „Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott. Így okoskodott magában: »Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van elég vagyonod, eltart sok évig. Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet!«
Ám az Isten így szólt hozzá: »Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?«
Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben gazdagodnék!”
(Lk 12,13-21)

Az életünkben vannak nagyon fontos napok. Vajon melyik fontosabb? Az, amikor megszülettünk? Vagy inkább az, amikor ráeszméltünk, hogy mire születtünk? Vajon csak arra születtünk, hogy földi kincseket gyűjtsünk, sőt hajszoljunk, mint az evangéliumi gazdag? Bárcsak keresnénk az Istent! Bárcsak megtanulnánk mindannyian úgy élni, hogy számítunk az Istenre! Sőt, csak rá hagyatkoznánk és tennénk Őt az első helyre Tőle kapott életünkben.

Barta Barnabás plébános (Mezőpetri)

MEGOSZTÁS

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here