2019. június 15., szombat

0
261

EVANGÉLIUM

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak:
Hallottátok, hogy ezt is mondták a régieknek: „Hamisan ne esküdj, és tartsd meg az Úrnak tett esküdet!” Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek! Sem az égre, mert az az Isten trónja, sem a Földre, mert az lábának zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa! De még saját fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod ősszé vagy feketévé tenni. Legyen a ti beszédetek „igen, igen, nem, nem”; ami ettől eltér, az a gonosztól van.
(Mt 5,33-37)

A szófecsérlés kultúráját éljük. Ultratechnológiával teli korunk azt hangoztatja, hogy legyünk minél zajosabbak. Mindent fejezzünk ki és jelenítsünk meg. Könnyelműen teszünk kijelentéseket, pedig minden kimondott szónak súlya és sokszor következménye van. Bárcsak akarnánk hallani Jézus szavait, mert akkor olyanokká válnánk, mint az evangéliumi okos ember, aki házát szilárd talajra építette. Annyi fölösleges szó hagyja el szánkat, annyi értelmes gondolat megy el a fülünk mellett, pedig annyira kellene figyelni az éltetőre, az építő gondolatra. Baj van, ha nem szilárd az életalapunk, biztosra tudjuk: Jézus nélkül szófecsérlés, hiúság, esküdözés, elbizakodottság, büszkeség lesz úrrá életünkön. A mai evangélium történése is ez: Jézus megrója az égre-földre esküdöző embert. Hétvége van, ma legyen egy kis időm a lelkiismeretem átvizsgálására, hogy lássam, milyenek is a szavaim! Miről szól a beszédkultúrám? A semmitmondó szavak forgatagában élek? Vagy tudok és képes vagyok másokat is meghallgatni? Korunk a csendes emberre úgy tekint, mint aki nem tudja magát megvédeni és gyámoltalan. Az ilyen ember, ember alatti- mondják és tartják, szemben az önmagát hirdető hangoskodó emberrel, aki szétzúzza és ordibálva beszédének árvizébe fojtja a másikat. Hol tartok én ebben?

Csíki Szabolcs segédlelkész

MEGOSZTÁS

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here