2019. április 4., csütörtök

0
1123

EVANGÉLIUM 

Egy alkalommal Jézus ezeket mondta a zsidóknak:
„Ha én tanúskodom önmagamról, a saját tanúskodásom keveset ér. Más tanúskodik rólam, (az Atya), és én tudom, hogy igaz az ő tanúsága, amelyet rólam tesz.
Ti (Keresztelő) Jánoshoz fordultatok, és ő tanúságot tett az igazságról. Nekem azonban nincs szükségem emberi tanúságra. Ezeket azért mondom, hogy üdvözüljetek. Égő és világító fény volt János, de ti csak ideig-óráig akartatok az ő fényében gyönyörködni.
Mellettem nagyobb bizonyítékok szólnak, mint János tanúskodása: az én tetteim, amelyeket az Atya akaratából cselekedtem. Azok bizonyítják, hogy az Atya küldött engem.
Tehát maga az Atya, aki küldött engem, ő tett tanúságot mellettem. Ti viszont sem szavát nem hallottátok, sem arcát nem láttátok. De még igéje sem marad bennetek, mert nem hisztek abban, akit ő küldött.
Vizsgáljátok meg az írásokat, hiszen azt tartjátok, hogy általuk nyertek örök életet! Éppen az írások tanúskodnak mellettem. Ti mégsem akartok hozzám jönni, hogy elnyerjétek az (örök) életet.
Emberektől nem fogadok el dicsőítést. Ismerlek titeket. Tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete. Én Atyám nevében jöttem, de nem fogadtatok el. Majd ha más valaki a saját nevében jön, azt elfogadjátok. Hogyan hihetnétek ti, akik egymást dicsőítitek, de nem keresitek azt a dicsőséget, amely Istentől származik?
Ne gondoljátok, hogy én leszek a ti vádlótok az Atyánál. A ti vádlótok Mózes lesz, akiben pedig reménykedtek. Ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, hiszen ő rólam írt. Ha azonban az ő írásainak nem hisztek, hogyan hinnétek az én tanításomnak?”
(Jn 5,31-47)

A mai örömhír önkéntelenül is az alapra tereli a figyelmem. Kiben hiszek? Van-e alapja életemnek? Vagy egyáltalán milyen alapokon állok? A kérdések közepette Ady Endre szavai találóak: „Neved sem értem, Istenem, / De van két árva nagy szemem, / S annyi bolondot látok, / Hogy a sok bolondságból / Nagy ijedtemben, Uram, / Hozzád kiáltok.” Bárcsak minél többen megsejtenénk ennek az életnek az igazi távlatait, mélységeit, szépségeit. A hit nélkül az élet sivár, üres, színtelen. A szívet csak Isten tudja betölteni … adok teret az Életadónak? Lehetőséget az életnek? Merek Istenhez kiáltani?

Csíki Szabolcs segédlelkész

MEGOSZTÁS