2019. február 14., csütörtök

0
276

EVANGÉLIUM
Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott.
Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.
Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek.
Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: »Békesség e háznak!« Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra.
Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: »Elérkezett hozzátok az Isten országa!«” 
(Lk 10,1-9)

Olvasva és engedve, hogy hasson lelkemre a mai örömhír, mélyen érint az utolsó mondata: „Elérkezett hozzátok az Isten országa!” Itt elsősorban nem szavakról van csak szó, ez a színtiszta igazság! A jelen pillanat birtokosai vagyunk. Ma a tettek evangéliuma kell, hogy a miénk legyen. Bárcsak annyira figyelnénk, hogy valódi ajándék-találkozásaink lennének, mert „elérkezett ”. Ha áldásra nyitottan indítom a mai napomat, akkor részese leszek az országnak és ha lehetőségem van rá, akkor a szentáldozás által Jézus-hordozóként élhetem meg mai napomat. Mert elérkezett, minden okunk meg van arra, hogy lángoló szívvel lépjünk ma előre, a megváltott élet derűjét sugározzuk mások felé, mert ki tudja kit érinthet meg Istenben gazdag, örömteli életem.

Csíki Szabolcs segédlelkész

MEGOSZTÁS