A keresztény ember életében a születés és elmúlás közé ékelődnek be azon események, amelyek kijelölik a krisztusi utat, majd ha a személy elfogadja, tudatosan beteljesíti azokat élete folyamán. A katolikus ember számára ezek a következő „mérföldkőnek” is nevezhető fordulópontok, amelyek során kialakul a krisztusi életminta: keresztség, elsőáldozás, bérmálkozás, egyházi rend, vagy házasság. Ez a vonalvezetés minden Krisztus-követő egyházban, felekezetben fellelhető, a maga sajátos liturgiájában, ahol a hívő kiteljesíti önmagát.
Ilyen kiteljesedési ünnepre utazott Csíkcsomortán autóbusznyi népe Temesvárra, 2018. augusztus hatodikára a falu szülöttje, Pál József Csaba püspökké szentelésére. Testvérünk már több mint harminc évet szolgált a temesvári egyházmegyében, Resicabányán, most feladata a püspöki szolgálatra hívta, a leköszönő püspök, Martin Roos utódjaként. Ezzel székely püspök került Temesvár székébe. Címerében a nap és hold jelzi ezt a szülői származást.
Csíkcsomortán megszervezte a maga zarándoklatát a püspökszentelésre, hiszen falunk életében még nem volt ilyen jeles esemény. Még sokan vagyunk, akik ismertük és szerettük őt, akik együtt nőttünk fel, együtt jártunk a kegytemplomba a májusi vecsernyékre, akiket szoros rokoni, keresztszülői, baráti kötelékek tartanak össze, vagy akik csak ismerték, tudtak róla.
A zarándokcsapatot elkísérte az egyházközség plébánosa, Göthér Gergely és a kegytemplom elöljárója, Urbán Erik, az egyháztanács, az imacsoport képviselete, a kántor, Csomortán zászlója alatt. Hosszú utat tettünk meg imádkozva, énekelve, beszélgetve a legnagyobb tisztelettel erről a jeles ünnepről.
A Gerhardinum Római Katolikus Líceumban lettünk elszállásolva, és itt is étkeztünk Zoltán tisztelendő úr gondoskodásával. Ő vezetett, hogy az ünnep napján megismerjük kicsit Temesvár nevezetességeit, amíg elértünk a szentelés színhelyére.
A püspöki rezidencia megnézése, a felszentelendő püspökkel való találkozás külön esemény volt, meghitt környezetben, amikor átadhattuk ajándékainkat, a csíksomlyói kegyszobor kis mását és aláírásunkkal ellátott Zarándokúton c. imakönyvünket. Ennek borítóján szintén a Szűzanya kegyszobrának képe van.
A püspökszentelésre a temesvári Szent György székesegyházban került sor, melynek alapkőletétele szintén augusztus hatodikán volt. Itthon ez a dátum a Kis-Somlyó-hegyén álló Salvator-kápolna búcsúnapja, az Úr színeváltozásának ünnepe. Az ünnepi szertartás tíz órakor kezdődött a lehető legnagyobb pompával, méltóságteljesen. Jelen volt Románia pápai nunciusa, a legfőbb egyházi méltóságok, a történelmi Magyarország felekezeteinek, valamint a mai Magyarország kormányának képviselete, az egyházi rendek, mozgalmak, civil elöljáróságok küldöttsége, több, mint háromszáz papi személy különféle felekezetből, a resicabányai hívei.
A liturgia négy nyelven folyt: latin, román, magyar és német. A Fokolaré mozgalom olasz barátait nyelvükön köszöntötték. Az összekötő részeket W. A. Mozart Spatzenmesse KV 220 miséje töltötte ki.
A lélekmegújító ünnepről boldogan jöttünk haza, valóban feltöltődve, újjá születve. Hálát adtunk a Mindenható Istennek ezért a megtiszteltetésért, amit együtt ünnepelhettünk, békében, „egységben”, ahogy az új püspök ezt kihangsúlyozta hálaadásában. Felnézhettünk nagyjainkra, erőt, bátorságot merítve a mindennapokhoz, a kiálláshoz, hűséghez.
Bakó M. Hajnalka
