EVANGÉLIUM
Jézus egyszer így korholta a farizeusokat:
Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Elzárjátok a mennyek országába vezető utat az emberek elől. Ti magatok nem mentek be oda, és azokat sem engeditek odajutni, akik be szeretnének menni.
Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Tengert és szárazföldet bejártok, hogy egyetlen pogányt megtérítsetek, és ha megtért, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább, mint magatokat.
Jaj, nektek, vak vezetők! Azt mondjátok: „Ha valaki a templomra esküszik, az semmi; ha azonban a templom aranyára esküszik, az kötelez.” Ti, esztelenek és vakok! Hát mi nagyobb: az arany vagy a templom, amely megszenteli az aranyat? – Továbbá azt mondjátok: „Ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de ha a rajta lévő áldozati ajándékra esküszik, az kötelez.” – Ti, vakok! Hát mi nagyobb: az áldozati ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? Aki tehát az oltárra esküszik, az esküszik az oltárra és mindarra, ami rajta van. Aki a templomra esküszik, az esküszik a templomra és arra, aki ott lakik. Végül aki az égre esküszik, az az Isten trónjára esküszik és arra, aki a trónon ül. (Mt 23, 13-22)
Jézus az evangéliumban az írástudók képmutató magatartását bélyegezi meg, hiszen kifelé aprópénzre váltják az előírást, a maguk számára pedig életbe tartják a kiskaput. Ma ezt a korrupció szóval szoktuk megnevezni. Országunk berkein belül ismert cselekvésmód, nem számít sokszor bűnnek, csupán csak hozzá szoktunk. De kellene-e valamit ez ellen tenni? Hiszem, hogy törekvéseinkben ennek fontos szerep kellene jusson. Ki kell igazítani ezt a téves „hozzászoktam” stílust. Jézus szavai nekünk is szolnak, vezetőknek, mindenkinek, különben ránk is igaz: „Jaj, nektek, vak vezetőknek…”
Csíki Szabolcs plébános
