Boldog Maria Restituta Kafka
Boldog Maria Restituta Kafka liturgikus emléknapja március 30-án (és október 30-án) van. Maria Restituta Kafka az Osztrák–Magyar Monarchiában, a mai Brnóban született 1894. május 1-jén a család hatodik gyermekeként. Édesapja cipész volt. Kétéves korában a család Bécsbe költözött. Helena eladóként, majd nővérként dolgozott a lainzi közkórházban, ahol megismerkedett a Keresztény szeretet ferences nővérekkel (közismert nevükön Hartmannschwestern), és 1914-ben belépett a közösségbe, ahol 1915-ben letette örökfogadalmát. Egy 4. századi vértanú után kapta a Maria Restituta nevet. Az I. világháború idején nővérként dolgozott a mödlingi kórházban, ahol vezető sebészeti ápoló lett; a háború után is ott folytatta hivatását, húsz éven keresztül.
Amikor a németek elfoglalták Ausztriát, Maria Restituta nővér nyíltan felszólalt a nácizmus ellen. A kórház újonnan épült szárnyának minden helyiségébe feszületet akasztott ki. A nácizmus a keresztény közösségeket igyekezett felszámolni, hiszen azok potenciálisan az ellenállás helyszínei lehettek, és a közintézményekben sem tűrtek meg vallásos jelképeket. Maria Restituta nővért is utasították, hogy vegye le a feszületeket a kórház faláról. Ő megtagadta ezt. A nácik ezután a kórház vezetőit felszólították, hogy bocsássák el a nővért, am ők kijelentették, nem tudják nélkülözni az ápolójukat. Végül egy a németeket támogató orvos jelentette fel, azt állítva: a nővér egy, a führert gúnyoló verset írt. 1942 hamvazószerdáján hurcolták el a kórházból.
Bár sok szerzetes halt meg náci haláltáborokban, ő volt az egyedüli, aki ellen a nemzetiszocialisták hivatalosan vádat emeltek, bíróság elé állítottak, és halálra ítéltek, mivel a feszületeket nem távolította el a közintézmény falairól, és ezzel ellenállt a nácizmus utasításainak. Az ellenséggel való szövetkezés és hazaárulás vádjával guillotine általi halálra ítélték. Felajánlották neki, hogy szabadon távozhat, ha kilép a rendből, ám ő határozottan visszautasította ezt. Kegyelmet kért, folyamodványa eljutott egészen Martin Bormann birodalmi miniszterig, aki úgy határozott, a nővér kivégzése hatásos elrettentés lesz azok számára, akik az ellenállást fontolgatják.
A nővér a börtönben is igyekezett teljesíteni hivatását, és ápolta rabtársait. Negyvennyolc éves volt, amikor végrehajtották az ítéletet Bécsben, 1943. március 30-án, nagykedden. Utolsó feljegyzett mondata az volt: Krisztusért éltem, érte is akarok meghalni. II. János Pál pápa avatta boldoggá 1998-ban.
