Tartsunk lépést az élettel! Tartsuk egymásban a lelket! Tartsuk a kapcsolatot! Szerkesztőségünk számára a kapcsolattartás a munkát is jelentette és jelenti. Hogyan éltük meg a vesztegzár napjait magánemberként? Most arról vallunk…
1. Mi volt a kedvenc időtöltésed a vesztegzár hetei alatt?
Mikor volt utoljára olyan, hogy minden reggel megnézzem, rügyezik-e már a kertben az almafa, a körtefa virágai miként cseperednek, majd miként hullnak a földre?! Amikor tudatosult bennem, hogy máról holnapra feje tetejére áll a világ, vele együtt a feje tetejére áll szerkesztőségünk munkája is, tisztán nem is láttam, hogy ez mit is jelent. Feje tetején sok minden: új utak keresése, töprengés, új tervek, azok megvalósítása. Megvallom: talán rég álltam meg az Isten által ennyire harmonikusnak alkotott természetet csodálni – a maradék időmben az idén erre is futotta.
2. Mibe kapaszkodtál (lelkileg) ebben az időszakban?
Annak tudatában, hogy mindez csak átmeneti időszak, abba a reménybe kapaszkodtam, hogy az Úr nem hagy el bennünket, s az átélt hónapok, illetve ami még hátra van, az talán majd valamiféle tisztulást, változást, több alázatot hoz életünkbe.
3. Mi volt a vesztegzár legnehezebb pillanata számodra, és miért?
Plautus mondása jutott eszembe, amikor szinte két hónap után nagyobb utat kellett megtegyek a Kolozsvár másik végébe: ember embernek lehet a farkasa? Ijesztő volt a tömegközlekedésen utazva azt látni, hogy egyes arcokon mennyire ott van a rettegés. Remegtek az emberek, bármilyen köhögésre hasonlító neszre azonnal távolabb álltak, ijesztő volt látni, mennyire megvetően, gyanakodva tudunk olyankor a másik emberre nézni. Nehéz volt ezt tovább gondolni… hisz a történelem erre már mutatott pár példát.
4. Melyik volt a vesztegzár legszebb napja (és miért)?
Nem nehéz megtalálnom: március 27-e. Az a pénteki nap, amikor este Ferenc pápa (újból) nagyon meglepett: a Szent Péter-bazilika előtti téren Isten irgalmába ajánlotta az egész várost és a világot. Isten tökéletes „rendező”: az üres tér, a zuhogó eső és a pápa megrendítő szavainak mélysége… ma is úgy gondolom, azok a szavak olyan történelmi dimenzióba kerültek, amely egyedivé teszi őket. Felejthetetlen élmény maradt.
5. Mit szabadított fel, változtatott meg benned a bezártság?
Lélektani szempontból is válság a bezártság, a mentálisan legjobb „anyagból gyúrt” embert is megviseli. A szabadság, a biztonságérzet azon egyszerű fajtáinak az értékelését változtatta meg, amelyeket eddig természetszerűen a mindennapok részeként éltem meg.
6. Melyik a jó Istennek az a tulajdonsága, amit úgy gondolod, jó lenne elsajátítani?
Nem tudok elszakadni annak tudatától, hogy emberi értelemmel Isten tulajdonságairól milyen nehéz beszélni, mennyire összetett valóság előtt állunk. Gondolok itt a teológiai tanulmányaimra s arra, hogy akár már Aquinói Szent Tamás milyen összetetten beszél ezekről. Nem hiszem, hogy elsajátítani tudnánk bármelyiket is… Vágyódhatunk mégis utánuk. Választani sem könnyű: Isten szabadsága és türelme azok, amelyek leginkább foglalkoztatnak.
7. Mit viszel magaddal az eltelt két hónap megéléseiből, személyes megtapasztalásaidból?
Annak tapasztalatát, hogy miként lehet minőségi, vírus-mentes időt varázsolni az ilyen időszakokból, anélkül, hogy egyrészről az ötszázadik hírt olvasnám el ugyanarról a témáról vagy valamelyik legújabb, hamis „világméretű összeesküvés-elmélet” ellen érveljek éppen.
+1. Ha filmet rendeznél, könyvet írnál a március 15-május 15. közötti napokról, milyen címet adnál neki?
A cím kifejezi a lényeget, néha pedig csak egy-egy részt emel ki. Szerkesztőként nap mint nap gyakorlom a címadást, most mégsem könnyű. Profán szabadság – ez jut most eszembe.
